Holden, csíkosban

 Szeretem ezt a kendőt, nagyon! Korábban kötöttem már ebből az általam festett fonalból (és még mindig maradt belőle egy csomó), de akkor - bár a teljes zöld színskála benne van, a fűzöldtől a türkizen át a kekiig, és az egésznek egy smaragdos összhatása van, tehát nagyon szép (a kép nem adja vissza a gazdagságát) - eldöntöttem, hogy a ragyogását tompítani fogom legközelebb egy semlegesebb szín hozzákeverésével, mint a másik sk-színes kendőm esetében. Így lett csíkos, színes merino  alpakával. A csíkok valahogy megszelidítik a színes fonal zizegését.

 Azt szeretem benne leginkább, hogy a petrolos, a türkizes, smaragdba hajló ruháimhoz is illik, viszont a barnákhoz, kekizöldekhez is.

 Jó nagy lett, 160 cm a hosszú oldala ... igaz, még nagyobbat szerettem volna, meg legalább ötöt a hullámos szegélyből, de az az igazság, hogy egyszercsak meguntam tovább növeszteni. Pedig ez a csipke igazán olyan nemes és pompás, annak ellenére, hogy pofonegyszerű megkötni, mégis besokalltam... vagy egyszerűen csak szerettem volna a pikót kipróbálni, és készen látni végre?
A visszája még jobban tetszik, mint a színe, a fonalak jobban keverednek, szövetszerűen, és ez a hullámzás is milyen szép:

Tavaszodik, azt hiszem. Kell a zöld nagyon!

Petrolkék fagyallal

Nemrég rácsodálkoztam ismét Annás gyönyörű, szürkés-zöldes-kékes, káposztával festett fonalaira, és felsóhajtottam, hogy bárcsak sikerülne nekem is ilyent festenem. Annás ekkor ajánlotta a fagyalt, hogy szép szürkéskék lesz belőle, és megemlítette, hogy ő ősszel szedett, úgyhogy én nem is fűztem sok reményt hozzá, hogy február közepén találok még valahol. De amikor a barátaink háza előtt ácsorogtunk a vasárnap délutáni verőfényben, megakadt a szemem a sövényen. Mi ez a fekete bogyó? Fagyal. Hoppá! Le is szedtem az összeset, amit meghagytak a madarak. Szerencsére éppen volt itthon húsz deka festeni való fonal*... és bár ezer más dolgom lett volna, muszáj volt még aznap nekiállnom fonalat festeni.

Az ölembe pottyant bogyóknál is hihetetlenebb az a mély, enyhén zöldes, meleg, tökéletes petrolkék szín, amilyenre befestette a fonalamat. Álmomban sem hittem volna, hogy ilyen színt is el lehet házilagos növényi festéssel érni! Kíváncsi vagyok, változik-e még, ahogy szárad, és oxidálódik. Ha zöldesebb lesz, az öröm akkor sem lesz kisebb, sőt :-)

 (A kamera nem azt az árnyalatot fotózta, amilyen a valóságban, photoshoppal igazítottam rajta)

Ezen a kék vonalon vannak még festős vágyak, tervek: a lilakáposzta, és a feketebab. No meg hát a fagyal másik fele is még a mélyhűtőben várja a sorsát, finoman zöldes is lehetne belőle, egy kis rezes utópáccal... ezen kívül a préselés után maradó, fekete zaccal hideg érleléses módszerrel is ki lehetne próbálni a festést.
Ráadásul, jut eszembe, tavaly tavasszal vettem néhány csomag vetőmagot: indigót, japán indigót, és kínai festőcsülleng magot. Nemsokára elültetem őket, és akkor aztán végképp megtelepszik nálunk a boldogság kék madara! :-)

 (* a Barka Piktor Merino Soft - festés után - pontosan olyan textúrájú fonal lett, mint a rég megboldogult Barkás Felhő fonalak, amit annyira szerettem, puha, picit fényes, habos... csodás. A nyáron festett gyapjúfonalaim sokkal sprődebbek lettek a folyamat végére, pedig azokat sem kínoztam többet... de ez! )

Égi és földi vizek közt

Krvavec, Szlovénia

Kötési szabadságon voltam - míg a családom síelt. A Holden kendőmet, amelyet egy tó mellett üldögélve kezdtem el, most porcukorhóban, tejszínhabfelhők alatt és felett fejeztem be végre.
A wifinek és okostelefonnak köszönhetően megtanultam videóról a pikós lezárást is, éljen. Blokkolni kell még, de azt már most látom, hogy ez a legszebb kendőm.

 Mellesleg arra is rájöttem, hogy az a zöld szín, amire annyira vágyom, mégsem a zsálya, az is, de legesleginkább mégsem az, hanem éppen ez, az általam már többször is használt, sötétebb tört-zöldárnyalat, amelyben barnák, szürkék, petrolzöldek és kekizöldek keverednek, a Drops Alpaca 7815-ös árnyalata (ami sokkal szürkésebb ennél, ahogy most a monitoron megjelenik. Ez A Szín, most ez az én színem.

Tehát nemcsak azzal a jó érzéssel térhettem haza, hogy az elhatározásomnak megfelelően egy elkezdett dolgot végre befejeztem a sok közül, hanem annak öröme is az enyém, hogy magamhoz még közelebb kerültem, és hogy tudok örülni annak, amim van...