Csak úgy, mint az előző kardigánt, ezt sem kottából kötöttem, hanem saját elképzelés nyomán - mert lusta vagyok mintákat bogarászni, szemeket és sorokat számolgatni. A módszer hátránya, hogy ezt is (mint az előzőt), túl bőre kötöttem elsőre, és így egy napi munkámat, kb 15 centit vissza kellett bontanom, mikor leesett a tantusz a fülledt balatoni éjszakában. (Viszont a másfél arasszal rövidebb sorokkal mennyivel gyorsabban haladtam!) Egyszerű, vastag, és kényelmes V nyakú kardigánt akartam, kis díszítéssel, és lőn. A kék jó választás volt vízpartra, viszont a vastag gyapjúval összeizzadtam rendesen, kiváltképp, amikor a klíma nélküli autóban, a déli, ötvenfokos verőfényben kötöttem az anyósülésen, és mint vastag pokróc, borított be a leendő kardigánom. Igen, határozottan pokróc, és nem pléd: ez a Drops Karisma, bármily csodás színű, a finom cirmossága is szépséges és puhának is tűnik gombolyagban, de megkötve eléggé sprődnek érzem. Kardigánban ez engem nem zavar, de azt még meggondolom, hogy a fiamnak ilyen fonalból kössem-e meg a következő szezon sapka-sál szettjét (már megvettem egy télvégi akcióban.)
Összességében elégedett vagyok, és veregetem a vállam.
Összességében elégedett vagyok, és veregetem a vállam.
UPDATE: Pár hete elkészült, és már csak a gombjait várja a kardigánom.
