Varrtam pár táskát mostanában.
Nem mintha - a közérten kívül-
túl sok helyre járnék (egyelőre), tehát olyan eszeveszett nagy
és komoly szükségem nem volt rájuk, legalábbis praktiksuan nem...talán inkább a lelkemnek kellett maga a művelet, az alkotás. Most elsősorban az izgatta a
fantáziámat, hogy meg tudom-e csinálni, amit elterveztem. Képes
vagyok-e jól kitalálni egy szabásmintát, stircelni egy csomó
lukat egymás mellett, vagy jól felvarrni egy ferdepántot, vagy, hogy az a
pár anyag együtt, tényleg olyan jó lesz-e, mint képzeltem? Aztán...
általában csak sikerülnek, és akkor nézegetem és hordom, és
vagy elajándékozom, vagy sem, de mindenképpen elkönyvelhetem, hogy
megcsináltam, ez a lényeg :-)
Szeretem a régi dolgokat újrahasznosítani, hogy a szép anyagokat tovább
élvezhessem még, meg hát így semmibe sem kerül a nagy öröm.
Ez
az egyszerű szatyor több éve született már, egy Isten tudja honnan
származó, használt vászon otthonkából varrtam, a visszájára fordítva.
(Sokszor sokkal izgalmasabb a dolgok fonákja - no nem minden műfajban.)
Most, amikor Pesten elfáradtam a gépelésben, apránként rávarrogattam ezt
a virágot. Az érdekelt, hogy a quilt-technikából itt mit lehet kihozni,
sok, sokféle anyag egymásra-rétegzésével, illetve a sokféle színű kézi
körbetűzögetésssel. (A rátétek közűl is ötöt a visszájáról varrtam fel. )
A motívumot meg Gudrun Sjöden tavaszi katalógusából loptam.
Ez
a türkíz pöttyöset rettenetesen élveztem varrni...
Eredetileg valami más célra találtam ki a sok stircelt lyukat egy
semleges anyagon, ami mögé egy színeset varrok, és az úgy kikukucskál az
ablakokon... De aztán táska lett belőle. Az alap egy régi férfiing,
oldalt van is egy toll-tartó zsebecske, mert épp oda esett az
ingzseb(fele). A türkíz (itt kéknek látom, de a látszat csal) anyag egy
gyönyörű, gyűrt indiai szoknya volt, az igazi hippikorszakból, anyagába
kicsi réz-szalagok vannak beledolgozva-hajtogata, amik megcsillannak
finoman itt-ott. A mintás meg egy kismamablúz átalakításakor leesett néhány
anyagdarab... Íme:
Ezt
a szövettáskát Andris nagybátyjának egy régi zakójából álmodtam és
varrtam meg. Azt hiszem, át fogom alakítani, hogy a pántjai keskenyebbek
legyenek, de amúgy nagyon megszerettem, és különben is nagyon passzol
Andris ceglédi gyapjúszövet mellényéhez. :-)
