Sárgaság - avagy egy új szenvedély

Novemberben mindig rám tör a fonalak utáni sóvárgás. Egész évben nem jut eszembe, de ilyenkor elkezdek fázni, és ezért mindig kötnöm kell! Igaz, eddig még összesen három sálat és egy sapkát kötöttem csak, de a vágy, az menetrendszerűen jelentkezik.
Idén nem kötök, hanem éppen horgolni tanulok!
Ezelőtt nem horgoltam még soha, azt gondoltam, hogy az rettenetesen bonyolult művelet lehet, mert már kötés is irtó nehéz nekem, csak primitív sima-fordított dolgokra vagyok képes. A horgoláshoz végképp nem volt merszem, de most valaki azt mondta, hogy ez sokkal könnyeb, mint a kötés. Hála a Barka Horgolósulijának, a legfontosabb dolgokat sikerült felfognom. Akkora nagy flash, hogy képes vagyok rá!
Néhány sor próbálkozás után nagyképűen és lelkesen nekiálltam egy egyszerű kis zongorakesztyűnek. Avignon árnyalatú sárga Felhőből, ami egy álom-puha Barkás gyapjúfonal. Kötni akartam belőle eredetileg, de máég annyira amatőr vagyok a kötésben, hogy a sodort szálak szétcsúsztak a kötőtűn, így jutott eszembe, hogy horgolni kellene megtanulni.
Tegnap este már horgolt csipkemintákat és különféle rácsokat tanultam egy könyvből, úgyhogy egy következő, csipkés kesztyűt is ki kell próbálnom majd... :-) teljesen vérszemet kaptam. Meg virág-kitűzőket. Meg csillag-karácsonyfadíszeket...
Boldog vagyok!
És sárga. Okkersárga, napsárga - életemben először.