Kedvet kaptam én is egy színes horgolt párnához - talán
Eszter gyönyörű párnái
adták meg az utolsó lökést, az utolsó inspirációt. Múlt
hétvégén, amikor a férjem konferenciára utazott, elutaztunk Pestre a testvéremékhez, ahol este, hervasztóan ócska filmek
nézése közben elkezdtem gyártani a blokkokat. Rájöttem, hogy semmit sem
vesztettünk azzal, hogy tíz éve nincs tévénk, de arra is, hogy ilyent
még biztosan fogok horgolni. Nagyon feldobja az embert, hogy minden
blokkal egy apró eredményt elért, hogy nem egy gigantikus művet kell az
egyik csücskétől végigküzdeni, hanem sok kis távot megtenni, és egyszer
összeáll belőlük szép nagy egész. Teréz anyától megkérdezték egyszer,
hogyan volt képes annyi embernek segíteni? Azt válaszolta: mindig csak
egynek segítettem... hát ez is valahogy így.
Egy csokor virág (nekem azok) készült el: piros, fekete, fehér, sötét- és világosszürke színekben. Úgy tervezem, szürke sávokkal horgolom majd össze
őket, egyráhajtásos pálcákkal:
Egyébként
voltam a Barkában is, most először, mert eddig csak a webshopot látogattam. Hangos csicsergésbe csöppentem, épp
a fonalfüggők önsegítő csoportja tartott valami összejövetelt,
megosztották egymással a függésük tárgyával kapcsolatos élményeiket,
érzékeltetve a súlyosság fokát: van, aki egy hétvégén két kötött kendőt
is "kivégzett", más meg szigorúan naplót ír arról, miket horgolt és kötött, mennyi
idő alatt, milyen tűvel, mennyi és milyen fonalból... Mint a
láncdohányosok, egy percre sem tették le tűiket, egyszerre járt
villámgyorsan a kezük és a szájuk - csak ámultam a boszorkányos ügyesség láttán!
Én is keményen küzdöttem a
kísértéssel, hogy minél kevesebb fonalat vegyek. A vágyaim listáját
szorongattam az egyik kezemben, a másikban pedig egyre gyűltek a
motringok. Végül szürke pamutok, meg egy kicsi
smaragd.)
Ideteszem még a netről összegyűjtött inspirációkat virágos párna témakörben. A fotók eredetét megbocsáthatatlan módon örök homály fedi...
és végül:
Csak
ez a kis ergya telefon-fotó készült kettejükről.
