Jaj, nagyon élveztem, hogy - ha még oly aprócska is, épp csak a szegély, de mégis - egy kis kötött csipke keletkezik a kezeim között. Végül a kendő nem lett valami nagy, sőt, inkább nyakba való, mint vállra teríthető méretű volt - egészen a blokkolásig! Mert akkor aztán nagyon megnőtt, a háromszög hosszú oldala most akkora mint az én szárnyfesztávolságom. A művelet közben lenge, szellős, vékony is lett a vékony tű miatt addig elég tömöttnek tűnő kis kötemény. Igaz, én szeretem, ha egy kendő egyszerre vastag és közben nagy is, (kis túlzással úgy, mint egy pléd, mert inkább kardigán, vagy kabát helyett hordom, mint látványelemként, ahogy a muszlinsálakat szokás), de azért ez a kis kecses darab is nagyon tetszik, nyakba redőzve is. És hát ugye borzasztóan büszke vagyok magamra :-D még ha nem is teljesen hibátlan kötés.
De azt még nem tudom, kié lesz végül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése