Megkötöttem ismét az
Oaklet shawl-t.
Ez a nyolcadik általam készített kendő, a másfél év alatt, amióta tanulgatom a kötést és a horgolást az inspiráló, kedvet hozó barátnők jóvoltából.
Pannonhalmán kezdtem, Kapolcson folytattam, aztán a keleti végekre, Túristvándiba menet-jövet fejeztem be, úgyhogy ez egy igazi holiday kendő (mert a pihenés is, és az alkotás ideje is szent idő valamiképpen).
Egyszer már elkészítettem, abból az általam színátmenetesre festett merinóból, ami a blog fejlécében is látható, de aztán azt elajándékoztam. A fonal fele megmaradt, a minta nagyon tetszik, egyszerű, kedves, visszafogott az a kis csipke a szélén, de most szerettem volna nagyobb méretben megkötni, mert eredetileg elég kicsike még blokkolás után is. Összepárosítottam egy vékony, barna színű Drops Alpacával, és csíkosan váltogattam a két fonalt. A csipkés szél elkezdése előtt még kötöttem bele két sort egy padlizsános lila maradékfonalból (Barka Felhő Marseilles) mert a színes fonalban is sok a lila, a domináns vörös árnyalatok mellett. A kis lila felületek remekül harmonizálnak a sok padlizsánszínű ruhámmal, a rézvörösek viszont nagyon szépen kontrasztban vannak a lila hátterekkel, de fel tudom venni barna, narancs-hennavörös ruhákhoz is... sokat fogom hordani. Az összehatás valahogy tényleg az izzó parázsra emlékeztet engem.
Nagyon bejön nekem ez a merino-alpaka párosítás, blokkolás után annyira könnyű, de mégis nagyon puha és meleg:
Egyébként, ha jobban belegondolok, az el nem ajándékozott köteményeim közül egy lett csak egyszínű (plusz két horgolt), de három csíkos kötött kendőm is van már, sőt, kötöttem nemrég egy csíkos rövid ujjú kardigánt is. És most arra vágyom, hogy egy türkizzöld sk-festett fonalat szintén csíkosra kössek Holden kendővé. Kell is a zöld, mert alig van ilyen színű kendőm, zöld ruhám viszont rengeteg, és ez tűrhetetlen :-)
