2013. augusztus 28., szerda

Álomszürke

Bármennyire lenyűgöz a színpompásra festett fonalak világa, a legszebb szín viszont a szürke marad, mindörökké. Ezt a kisegér árnyalatú Barka Libikóka fonalat is a téli ünnepkörben kaptam, talán névnapomra, anyósomtól. A legjobb az volt a kötésében, hogy a szemeim gyönyörködve itták ezt a színt...
 ... annyira, hogy a piros lócánkat, amit át kellett mázolni, mert megkopott a nyolc év alatt, meg rá is untam a színére, pont egy ilyen melegszürke árnyalatúra festettem, amit egy fényes krémfehér és egy matt fekete Trinát zománcból kevertem ki.

Visszatérve a kötésre, végre sikerült egy igazán holdkifli alakú kendőt kötni, (a múltkroi rakott szélűnél nem annyira jött össze) amibe azért belecsempésztem valami apró játékot: megtanultam és gyakoroltam a lyuksor kötését, a szélére meg rakásokat kötöttem. Mintája nem volt, csak mentem az elképzeléseim után. Minden sor végén és elején 3-3 szemet szaporítottam... Nagyon sokat fogom hordani, ha hideg lesz!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése