Bármennyire lenyűgöz a színpompásra festett fonalak világa, a legszebb szín viszont a szürke marad,
mindörökké. Ezt a kisegér árnyalatú Barka Libikóka fonalat is a téli
ünnepkörben kaptam, talán névnapomra, anyósomtól. A legjobb az volt a kötésében, hogy a szemeim
gyönyörködve itták ezt a színt...
...
annyira, hogy a piros lócánkat, amit át kellett mázolni, mert megkopott
a nyolc év alatt, meg rá is untam a színére, pont egy ilyen
melegszürke árnyalatúra festettem, amit egy fényes krémfehér és egy
matt fekete Trinát zománcból kevertem ki.
Visszatérve
a kötésre, végre sikerült egy igazán holdkifli alakú kendőt kötni,
(a múltkroi rakott szélűnél nem annyira jött össze) amibe azért
belecsempésztem valami apró játékot: megtanultam és gyakoroltam a
lyuksor kötését, a szélére meg rakásokat kötöttem. Mintája nem volt,
csak mentem az elképzeléseim után. Minden sor végén és elején 3-3 szemet
szaporítottam... Nagyon sokat fogom
hordani, ha hideg lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése