2014. január 22., szerda

Tudom, sapka!

Ősszel, Hódmezősvásárhelyen a gyerekeimnek is elkezdtem kötni egy-egy sapkát és sálat. Karácsonyra terveztem odaadni neki, de csak január közepén sikerült befejeznem, az anyósülésen, amikor egy ízben hosszabban autóztunk a balatoni rokonainkhoz.
 A világos Ábelé (neki barna a szeme) a sötét Marcié, mert neki meg kékeszöld. Mindkettő Red Heart gyapjú fonal, amit tök puhának hirdettek a webshopban, de mégis megijedtem, hogy nagyon fog szúrni, mikor elsőként a Marci háromszögletű baktusát megkötöttem belőle, mivel az lustakötés, és ezért valahogy sokkal sprődebb lett a felülete a hurkok miatt. Azért elviselhető, Marci szerint nem is szúr, de engem zavarna. (Nem szerettem meg a lusta kötést most sem, nem annyira tetszik a látvány.) Utána Ábel sálja már sokkal kellemesebb érzetet keltett. Viszont a színátmenetes fonalak átmenetei a sálakon (bár a csíkosság kívánatos) túl konkrétak nekem. Ezért, és mert a DK fonal túl vékony lett volna önmagában a sapkákhoz, amikor jeges szél fúj (én rendületlenül várom a telet!) két szálat fogtam össze belőlük. Két színátmenetes szálat, mert volt belőle elég:
 És beleszerettem ebbe, ahogy a színek így sokkal árnyaltabban szövődnek össze, sokkal izgalmasabban keverednek, kicsit átlagolódnak a fonalon lévő színek, de azért a színesség megmarad. Rájöttem, hogy ez nekem sokkal jobban tetszik, mint a szimpla foltos kötéskép a színátmenetes fonalakkal. Kicsit olyan, mint azok a szívfájdítóan szépséges kendők, amiket kézzel font (kétágú) fonalakból kötöttek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése