Ősszel, Hódmezősvásárhelyen a gyerekeimnek is
elkezdtem kötni egy-egy sapkát és sálat. Karácsonyra terveztem odaadni neki, de csak január közepén
sikerült befejeznem, az anyósülésen, amikor egy ízben hosszabban autóztunk a balatoni rokonainkhoz.
A világos Ábelé (neki barna a szeme) a sötét Marcié, mert neki meg
kékeszöld. Mindkettő Red Heart gyapjú fonal, amit tök puhának hirdettek a
webshopban, de mégis megijedtem, hogy nagyon fog szúrni, mikor elsőként
a Marci háromszögletű baktusát megkötöttem belőle, mivel az lustakötés,
és ezért valahogy sokkal sprődebb lett a felülete a hurkok miatt. Azért
elviselhető, Marci szerint nem is szúr, de engem zavarna. (Nem szerettem meg
a lusta kötést most sem, nem annyira tetszik a látvány.) Utána Ábel sálja már sokkal kellemesebb
érzetet keltett. Viszont a színátmenetes fonalak átmenetei a sálakon
(bár a csíkosság kívánatos) túl konkrétak nekem. Ezért, és mert a
DK fonal túl vékony lett volna önmagában a sapkákhoz, amikor jeges szél fúj (én rendületlenül
várom a telet!) két szálat fogtam össze belőlük. Két színátmenetes
szálat, mert volt belőle elég:
És
beleszerettem ebbe, ahogy a színek így sokkal árnyaltabban szövődnek
össze, sokkal izgalmasabban keverednek, kicsit átlagolódnak a fonalon
lévő színek, de azért a színesség megmarad. Rájöttem, hogy ez nekem
sokkal jobban tetszik, mint a szimpla foltos kötéskép a színátmenetes fonalakkal. Kicsit olyan, mint azok a szívfájdítóan
szépséges kendők, amiket kézzel font (kétágú) fonalakból kötöttek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése