Dokumentáció

Ábel fiam nagyon sóvárgott egy kék angrybird-re, azóta, hogy tavaly horgoltam egy pirosat egy ismerős gyereknek. Akkor félig el is készült az övé, majd úgy eltettem, hogy csak most találtam rá a rengeteg gombolyag között. Gyorsan befejeztem, mielőtt még egyszer elbújik (kifejezetten távol ülő szeműt kért).

Közben készülget egy (mármegint) csíkos kendő is :

Övtáska

 Mikor kitaláltam, hogy elmegyek Kapolcsra, kigondoltam egy nagyobbacska övtáskát is, amibe több dolog fér, mint az eddigi, lapos kis tasakokba, amiket régebben varrtam.
Azt a virágmintát terveztem rá, amit mostanában kezdtem el a kerámiáimon is alkalmazni.
A táska a kisfiam egyik régi, tompa kék farmerjának szárából készült, a virágrátétet is itthoni anyagmaradékokból, régi ruháink darabkáiból vágtam ki.
A virág minden rétegét kivágtam kartonból, a textildarabokat ráhajtogatva a kartonra megvasaltam, feltűztem, és úgy varrtam fel apró öltésekkel. a végén kevés dísztűzéssel láttam el, hímzőfonallal.
Belefér minden, olyan, mint egy kis retikül, meg még tetszik is - boldog vagyok.

ilyen volt hímzés előtt

Égből pottyant rokka

Hihetetlen dolog történt velem: lett egy rokkám!

Még télen született meg bennem a vágy, hogy fonni szeretnék (kipróbálni egyszer, legalább...) aztán öt hete kaptam gyapjút, aminek a tisztább részét jó sok munkával ki is mostam. Közben a világba is kiáltottam a kívánságomat és a facebookon, hogy ha valaki tud rokkát, kölcsönbe, és/vagy rokkán fonni képes nénit, lehetőséget, bármit, az szóljon... Ajánlottak többen is nagyon olcsón szép rokkát, de röstelltem volna negyvenezer forintot elkölteni csak úgy, játszásiból, mikor az utóbbi hónapokat betegállományban töltöttem a gyermekem miatt....
A tisztára mosott gyapjút még meg sem kártoltam, csak félretettem, azzal, hogy majd egyszer talán jobbra fordul a sorsa, sőt, meg is feledkeztem róla, amikor egyszer csak a barátnőm beállított ezzel a rokkával. Egy néni adta neki a faluban, mert már nem volt rá szüksége, ő meg rám gondolt :-)
És MŰKÖDIK! Igaz, hiányzik róla néhány alkatrész, amit még ki kell sillabizálni, és pótolni, de  a pedálja már így is forgatja a kereket! Elmondhatatlanul örülök neki!!!

Annak bizonyítéka ez, hogy a gondviselés nem csak az élet fontos területein működik közre, hanem az ilyen haszontalan, csacska kis női vágyak terén is :-)

Már csak egy kézi kártolóra kell beruháznom, és indulhat a móka!
(Mellékesen megjegyzem: a büdös gyapjú mosása annyira nem lett a kedvenc elfoglaltságom, lehet, hogy erre nem sűrűn vállalkozom majd a jövőben... még szerencse, hogy gyönyörű, festeni és fonni való kártolt gyapjakat is lehet kapni! :-) )