Még télen született meg bennem a vágy, hogy fonni szeretnék (kipróbálni egyszer, legalább...) aztán öt hete kaptam gyapjút, aminek a tisztább részét jó sok munkával ki is mostam. Közben a világba is kiáltottam a kívánságomat és a facebookon, hogy ha valaki tud rokkát, kölcsönbe, és/vagy rokkán fonni képes nénit, lehetőséget, bármit, az szóljon... Ajánlottak többen is nagyon olcsón szép rokkát, de röstelltem volna negyvenezer forintot elkölteni csak úgy, játszásiból, mikor az utóbbi hónapokat betegállományban töltöttem a gyermekem miatt....
A tisztára mosott gyapjút még meg sem kártoltam, csak félretettem, azzal, hogy majd egyszer talán jobbra fordul a sorsa, sőt, meg is feledkeztem róla, amikor egyszer csak a barátnőm beállított ezzel a rokkával. Egy néni adta neki a faluban, mert már nem volt rá szüksége, ő meg rám gondolt :-)
És MŰKÖDIK! Igaz, hiányzik róla néhány alkatrész, amit még ki kell sillabizálni, és pótolni, de a pedálja már így is forgatja a kereket! Elmondhatatlanul örülök neki!!!
Annak bizonyítéka ez, hogy a gondviselés nem csak az élet fontos területein működik közre, hanem az ilyen haszontalan, csacska kis női vágyak terén is :-)
Már csak egy kézi kártolóra kell beruháznom, és indulhat a móka!
(Mellékesen megjegyzem: a büdös gyapjú mosása annyira nem lett a kedvenc elfoglaltságom, lehet, hogy erre nem sűrűn vállalkozom majd a jövőben... még szerencse, hogy gyönyörű, festeni és fonni való kártolt gyapjakat is lehet kapni! :-) )
Azta!
VálaszTörlés