Állóvíz

Nyáron, a balatoni nyaralásra vittem magammal ezeket a Balatonszínű fonalakat (nem teljesen az a tompazöld, annál élénkebb, de engem arra emlékeztet). Akkor kezdtem el ezt a kendőt, majd a hazafele úton jól elrontottam, mert félrecsúszott a középvonal, így tíz sort le kellett bontanom az aljáról. Gyászoltam rettenetesen, napokig is, azt a többórányi felesleges munkát, de nem ezért nem folytattam azóta, hanem idő és utazás hiányában (csak házon kívül kötök, ez történelmileg így alakult). Persze ez is csíkos, ez is merino-alpaka (ugyanaz a zöldes alpaka, mint a kardigán csíkjai, a merinóból meg már született egy kendő korábban). Az alján a szegély csak a tarka fonalból készül majd, viszont elképesztő, hogy nem emlékszem, hogy melyik mintát is akartam én megkötni? A tapasztalat tehát azt mutatja, hogy aki ilyen nagy időhiánnyal és ilyen előrehaladott demenciával kénytelen élni, az ne hagyjon abba semmilyen projektet, mert végképp elveszti a fonalat.

Rövidujjú gyakorlókötemény

Hónapokkal ezelőtt, már júliusban elkészültem ezzel a kardigánnal, csak elfelejtettem feltenni ide. Nagyon szeretem, bár csak saját kútfőből kötöttem, és kötés közben hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ez hiba volt: érdemes az okosakra hallgatni. Az elején a gomboláspántok passzéja persze alul-fölül összekapja a kardigánt, és nem szép a nyakkivágás íve sem, meg az alsó passzé sem... Persze, lehet, hogyha blokkolnám, sokkal szebb lenne, de erre még nem szántam rá magam. Aztán a nyakán a szemeket négy egyforma szemszámra osztottam el (illetve 3 + 2 fél), de sokkal komfortosabb lett volna, ha az ujjaira kevesebbet számolok, csak hát mélyebb kivágást szerettem volna, bonyolítás nélkül... de nem lehet mindent megúszni. Meg aztán az én kerek alkatomon nem is kifejezetten előnyös ez a fazon, sőt, de kivételesen nem bánom, mert annyira vágytam egy ilyen rövidujjú kardigánra :-) Viszont a színét, a méregzöldbe vegyülő sejtelmes szürkészöldet azt nagyon szeretem!