2014. október 16., csütörtök

Állóvíz

Nyáron, a balatoni nyaralásra vittem magammal ezeket a Balatonszínű fonalakat (nem teljesen az a tompazöld, annál élénkebb, de engem arra emlékeztet). Akkor kezdtem el ezt a kendőt, majd a hazafele úton jól elrontottam, mert félrecsúszott a középvonal, így tíz sort le kellett bontanom az aljáról. Gyászoltam rettenetesen, napokig is, azt a többórányi felesleges munkát, de nem ezért nem folytattam azóta, hanem idő és utazás hiányában (csak házon kívül kötök, ez történelmileg így alakult). Persze ez is csíkos, ez is merino-alpaka (ugyanaz a zöldes alpaka, mint a kardigán csíkjai, a merinóból meg már született egy kendő korábban). Az alján a szegély csak a tarka fonalból készül majd, viszont elképesztő, hogy nem emlékszem, hogy melyik mintát is akartam én megkötni? A tapasztalat tehát azt mutatja, hogy aki ilyen nagy időhiánnyal és ilyen előrehaladott demenciával kénytelen élni, az ne hagyjon abba semmilyen projektet, mert végképp elveszti a fonalat.

1 megjegyzés:

  1. Igazi Balaton, igazi :) Hullámzik, ringat, egyszerűen csak olyan, amilyennek lennie kell. Nagyon-nagyon tetszik!

    VálaszTörlés