2015. március 5., csütörtök

Nagy kékség*

Pár napja festettem ismét két motring fonalat. Így egészen guszta palettám lett a petrolos-kékeszöldesszürkés fonalgyapjakból - lassan összejön egy kardigánra való.

Volt egy lilakáposztám, felvágtam, kevés vízben kifőztem belőle a színét. Elég sötét volt a leve, de a szín intenzitása a fagyaléhoz képest olyan volt, mint az erős teáé egy olasz presszókávéhoz képest. Nem is festett olyan vad színeket. A képen ez a motring van középen. Nem tudom, mennyire látszik, de egy finom, nagyon enyhén zöldes beütésű halovány kékesszürke ez a fonal, vagy inkább csak meleg kékesszürke. Nagyon kellemes szín, illett a múltkori fagyalosakhoz, de azért a lilakáposztától többet vártam.

Volt több timsóval bepácolt motringom is, így aztán még egyet festettem: a múltkor már kétszer használt fagyal levét (ami a hűtőben pihent eddig) felöntöttem némi káposztalével, és a végén pedig rézpácban is megfürdettem. Ebből aztán lett egy csodálatos, picit jobban zöldes motringom, ami már pedzegeti a múltkor vágyott zsályazöldet :-) A képen ez felülről a negyedik.

A képen alul és felül láthatóak a múltkori fagyallal festett fonalak : a legalsó és felülről a második a hosszú ideig tartó első festésből, a legfelső motring pedig ugyanannak a lének a másodszori felhasználásával, rövidebb idő alatt festődött - ugyanaz a petrolkék, csak halványabb árnyalat.

Visszatérve a zöldes-kékesszürkére sikerült fonalra: Hangulatában egészen olyan, mint a Drops Alpaca 7323-as árnyalata. Ugyanis - fogadalmak ide vagy oda - a múltkor kivételesen jártam a Barkában (általában webshop), és ott megláttam ezt, és egyszerűen lebilincselt-... nem tudtam szabadulni ettől a meleg, csodálatos szürkétől, amelyben vajszín, és türkiz szálak világítanak (és nem is zöld, mint a webshop fotóján). Ellenállhatatlan sóvárgás vett rajtam erőt, és vettem is belőle három gombolyagot...  Összeillő ruhadarabok lesznek ezek itt mind, egyszer, egy szép napon, ha megérem.
 Olyan ez a fonal, mint a kedvenc csészémen a kedvenc mázam, ott a szájánál, felül:
(Egyébként a bűvöcs kis csésze száján, itt elől, rajta van a Drops Alpaca 7815-ös árnyalata is, a másik nagy kedvenc :-) )

* Nem is tudom, miért néztem meg a húszas éveim legelején ezt a filmet háromszor is a moziban - talán, mert ez a téma, ez a hely, a víz éppúgy magával húz, mint a legmagasabb hegytetők, ahol ugyancsak ritka a levegő és lélegeztetésre szorulunk... Pedig sem a búvárkodás, sem a Himalája megmászása nem érdekel, hanem inkább a metafora:
a magasság és a mélység, a határhelyzetek halálközelsége közben a befelé haladás életközelsége, és az a mélységes csönd, és egyedüllét. Na és a vizek színei, a puha, homályos szürkék és szürkéskékek, kékek és szürkészöldek.
A csend színei és helyszínei.

2 megjegyzés:

  1. A most éledő levendulalevelek színe ilyen Pannonhalmán :) Most hétvégén jártunk ott, én teljesen elmerültem ebben a szürkés-kékes-zöldes bársonytengerben...
    Gyönyörű kardigánod lesz :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jé, most látom, hogy itt nem is reagáltam, csak nálad a levendulamezős fotónál. ... Hát, a kardigán egyelőre csak remény, kicsit kevés az én tudásom, kitartásom ehhez, de remélem, képes leszek megcsinálni, és nem lesz hordhatatlanul suta :-) ( ... talán még egy szürkésbarnát is teszek mellé...)

      Törlés