Részeredmény

Most több köteménynek is a végére jártam, sok-sok szálat elvarrtam, de amíg ezek blokkolódnak, egy újabb fejezetét dokumentáltam a hatszögespöttyös történetnek.  Nagyon szerettem volna már egyben látni az egészet, így a hétvégén - Terápia összest nézve - összeraktam, majd körbehorgolva négyszögesítettem. De annyira hullámzott a felület a sokféle vastagságú fonal miatt, hogy csak blokkolással simultak el az egyenetlenségek. A hátulját még meg kell horgolni, (és néhol a hatszögcsücskökön is igazítanom kell majd, a szálak eldolgozásakor) de a nehezén túl vagyunk. Élvezetes munka volt.

 Azért is örültem meg Annás mintájának, mert úgy 6 éve, mikor még kicsik voltak a fiaim, terveztem, hogy készítek egy hasonlót textilből, patchwork technikával a hatszögeket, ráapplikálva a pöttyöket, dísztűzésekkel...  - de persze az egészből nem lett semmi, nem értem rá, mert ugye kicsik voltak a gyerekeim :-) (Csak táskákat sikerült összehoznom efféle technikával.) Így, horgolva gyorsabb is volt talán a pöttyösítés. (Jut eszembe, valahol a házban ismeretlen helyen rejtőzik négy  csillagmintás patchwork párnára való kiszabott textilfolt is, kék-piros-barna háromszögek, négyszögek... majd nagymamakoromban megvarrom, ha előkerülnek addig.)

Egyébként nagyon eszi a fonalat a drága: már két gombóc fehér benne van...

Végül, egy párhuzamos föld-történet:

Egy hedonista emlékiratai

Mostanában a textil és a kerámia terén is a hatszöges motívumok foglalkoztatnak, így muszáj volt végre kipróbálnom ezt az afrikai virág nevű horgolt hatszögblokkot is, amit nagyon régóta szerettem volna.

Évekkel ezelőtt vettem ezt a sok gyönyörű árnyalatú pamutfonalat, valami nagy akció alkalmával, amikor megtudtam, hogy kivonja a Barka a forgalomból a Gilicét is. Valami nagyobb színes dolgot képzeltem el belőlük, pulóvert, párnát, kendőt, amiben érvényesülhet a sok szép pasztellszín összjátéka. Végülis egy virágos táska izgatta leginkább a fantáziámat, aminek a mintájába ITT szerettem bele, de EBBEN a fazonban tetszene a legjobban.  A két bambuszkarika is megvan hozzá... csak időm nem volt. Ki tudja, jövő nyárig lesz-e, vagy elkészül-e valaha, de ki kellett próbálni legalább.

Akkor is, ha ezen kívül még 14 befejezetlen cucc szomorkodik a kosárban. 

Biztos a november teszi... Régebben csak ilyenkor kötöttem, mert ekkor rendszerint elkezdtem fázni, és minden évben ellenállhatatlan vágyat éreztem sapka vagy sálkötésre. Mostanra ez a mániákus késztetés már konstans lett, de most is novemberben tetőzik a függőség. És képtelen vagyok szépen sorban, rendben dolgozni, pontot tenni a mondat végére, majd kezdeni a következőt. Nem, én habzsolok, dőzsölök, belekötök mindenbe és szimultán haladok... vagy épp stagnálok. A könyvekkel is így vagyok, egyszerre tízet olvasok, az adott pillanat, ötpercnyi, vagy félórányi szabadidő hangulata dönti el hogy ma melyiket folytatom... amíg be nem szippant egy annyira, hogy evés és alvás helyett is azzal foglalkozzak. Más, nálam rendesebb emberek bizonyára nagyobb önuralommal bírnak, én meg csak élvezem ezt a barokkosan élvhajhász tobzódást, ezt a szabad, felhőtlen interakciót a textilek és a szövegek fonalával :-) .

Íme a kupac:

Azt azért megígértem magamnak, hogy ma ebből mindenképp befejezek hatot. Bebizony. Mert ezek már tényleg majdnem készek, hordani is jó lenne. És további ötöt-hatot még idén, ez talán belefér még a karácsonyivásározós-nagytakarítós-ünneprekészülős évvégébe is, mert ezeknek sem kell sok. A jövő évre pedig már csak a két félkész kardigánt akarom hagyni. Meg az afrikai virágokat... és ahogy ismerem magam, rögtön el is kezdek még két kendőt, egy újabb kardigánt, és ki tudja még mit...

Kardigán a kertből

 Az egy éve festegetett fonalaim árnyalataiból még nyáron kirajzolódott két csíkos kardigán ötlete, amikhez akkor többféle, pársoros próbakötést is készítettem. Most viszont, amikor megláttam az Árnika Colortrend játékfelhívását, abban is a második, száraz gyógynövényekre emlékeztető palettát, akkor elhatároztam, hogy most játszásiból hozzáfogok a barnás-zöldes tónusú kardigánhoz, mert pontosan beleillik ebbe a színvilágba:

(Persze, ahogy magamat ismerem, és amennyi munkám van a karácsonyi vásárok előtt, kardigán ebből csak jövőre lesz, a családi síelés alatt...  )

 Árnika 2. gyógynövényes palettája:

 Ez pedig az én növényekkel festett palettám:

Bodzabogyó, sárgarépalevél, kajszilevél, zölddió, hagymahéj, és varádics színei:

Nem sűrűn szoktam direkt az évszakok színeihez igazítani az aktuális kötésemet, pedig most érzem, hogy van ennek valami varázsa, hogy teljesen átjárja az ember lelkét egy színvilág.
Például, vasárnap kirándultunk egy kicsit itt a környéken, a Mátra dombjai között. Lenyűgöző az erdő november elején, a rézvörös és aranyló levélszőnyegével:

Olyan jól esett aztán hazamenni, és ugyanilyen ősz-színű fonalakkal foglalatoskodni... és persze gyógyteát inni mellé.

Pöttybütykölés

Tegnap délután, míg tanultak a gyerekek, leültem melléjük, és elkezdtem összehorgolni a pöttyeimet. 

Nem tökéletes, nem pontos, de az enyém, sőt, annál inkább az enyém, összeillünk. Néha elszámoltam a pálcákat, és csámpás lett, vagy elfelejtettem összekapcsolni, itt-ott csalni kell majd egy kicsit, de a végeredményen nem fog már látszani. Lassan azért kezdek belejönni. Lehet hogy egy árnyalattal vastagabb fehér fonal jobb lett volna hozzá egyébként, így kicsit szellősnek tűnik a teste, de azért szeretem. Persze szebb lenne pamutból horgolva, sokkal szebb, de a pöttyök anyaga leginkább gyapjú (van benne Takaró, meg Kissthefrog, Karisma, de még Vasárnap is) így aztán a hátttérhez is egy gyapjú-akril keveréket használtam.
 Ez itt a negyede körülbelül, egy suta telefonos fotón:

(A "projekt" szótól rosszul vagyok, mert ez olyan menedzseresen rideg és számító kifejezés, amihez bennem olyan képzetek társulnak, mint termékfejlesztés, célcsoport, reklámkampány, bevételnövelés, pályázat, és effélék, amelyek egy másik, pénzorientált világ sajátjai.
Bár sokaknak biztosan magától értetődő az angol szóhasználatot átvenni, amióta egyetlen nagy, globális kötős-horgolós-himzős-szövős-varrós(stb) közösség tagja a világ összes lánya-asszonya... Pedig biztosan sok szép magyar szó közül választhatnánk, ami jobban megragadhatná a textilekkel, fonalakkal való foglalatosság finomságát, lágyságát, a gondoskodás, melengető beburkolás-beburkolódzás vágyának a szépségét, gyöngédségét, vagy akár azt az önfeledt örömöt, ami ebben az önmagáért való játékban rejlik. Mert a játék célja maga a játék. Jó, persze, remek, hogy lesz a végén mondjuk egy csinos pulóver, de ha az út maga nem volna élvezetes kihívás, ha nem a fonal érintése, a színek látványa, és maga a kötés folyamata lenne a flow, akkor inkább vennénk valamit a boltban (ennyiért simán, hiszen egy kardigánra való különleges festésű,  márkás merino/selyem/kasmir/alpaka fonal ára vetekszik az aranyéval). Igaz, az is lehetséges, hogy csak azért tiltakozom a szó ellen, mert tőlem áll távol a felnőttek világa, hiszen a munkám is örömteli alkotásból áll, amelyben a menedzsment inkább csak szükséges rossz, szenvedés számomra, amit szívem szerint elválasztanék a Játéktól (hogy ne is lássam :-) )).

Pöttyök

Szaporodnak és sokasodnak, és - kellően sok idő elteltével, remélhetőleg - betöltik a... kosarat.

Vajon mi lesz belőlük?
Annás, szerinted? :-)

Nyakbagombolyag (ellenjavallat)

Megint találtam valamit (nem tudom, kinél) amit azonnal ki kellett próbálnom.
Nem lett egy sikertörténet...de végül az alábbi semmicske nyaklánchoz mégis felhasználtam pár golyót, hogy mentsem a menthetőt: az estényi időmet és a kedvemet.

A dolog lényege a következő: apró gombolyagokat készítünk, a szál végét horgolótűvel a gömb közepébe húzva. Itt még tetszett a játék, a cuki gombolyagokkal több tervem is volt..

Aztán ezeket egy zokniba kötözgetjük, majd bedobjuk egy forró mosásba, ahol a fonalak szépen nemezelődnek... elvileg.

Hát egy frászt.
Most tekintsünk el attól, hogy a nemezelendő gombolyagok közé két superwash fonal is került, ez nagyon amatőr hiba. Viszont a többi sem állt össze. 

Kiválasztottam aztán a legszebb színű néhányat, amit kézzel hosszan nemezelgettem, amivel eltűnt minden szép rajzolatú gombolyagság, de olyan egyenletes sem lett, mint a sima is nemezgolyók... egyszóval rondák. De legalább a színük szép, khiszen a kedvenc fonalaimból készültek, így hát felfűztem nyakláncnak, és hordom is (csakazértis). A hervasztó akció tanulságos volt: nemezelni csak szöszből, csak pontosan, szépen, úgy érdemes... legalábbis ezt a megoldást én senkinek sem ajánlom.