Az első Cameo

Mondanom sem kell, hogy az előző posztban mutogatott félkész dolgokat azóta se fejeztem be, most mégis újat kezdtem. Jó ideje szemezek ezzel a Cameo kendővel, de valahogy eddig nem volt merszem hozzá. Most hirtelen felindulásból nekiugrottam, és hála az internet csodálatos világának, sikerült nagy nehezen megfejtenem mind a "kf/b", mind a kendőszéli lépcsős pikók titkát.
Az eredeti mintát, ha jól látom, sockból tervezték, de én viszonylag vastag fonalakat választottam hozzá: A csodálatos, szürkésbarna összhatású, de valójában bordóval és zöldesszürkével tarkított sötétszürke merinó fonal Zitron Ecco, a Bilum által festve, a kékesszürke pedig Annás mákszirommal festett, gyapjú-selyem-kasmír fonala. Mindkettő egy csoda, eleve egymáshoz vettem őket a Kacskaringón. Annás fonalait itt láttam először élőben, fantasztikusan szép finomságok! (Ezen a fonalvásáron egyébként főleg Malabrigot szerettem volna nézni és venni, mert az Aguas árnyalat izgatta a fantáziámat, dehát ők nem voltak ott, viszont volt helyette ez a két csoda, és további vízszínű csodák Ninánál, úgyhogy gyorsan megvigasztalódtam, a piac farkastörvényei kegyetlenek :-P ).

Ezekkel a vastagabb fonalakkal jó robosztus lesz a kendő a lustakötés miatt, mintha horgolt holmi lenne, persze könnyebb annál, de iszonyú meleg paplan lesz, azt hiszem... viszont legalább gyorsan elkészül. A lustakötés nem a kedvencem, az már biztos, kötni sem, kinézetre sem, és érzetre a vastag hullámkarton szerkezete sem, dehát a képeken olyan szépek ezek a kendők, ezért nagyon kíváncsi vagyok a végeredményre. Ha bejön, akkor Nina csodás, bronzos-türkizes, fingering fonalával is játszok egy ilyent nemsokára.