Serenity, a magam módján

A különféle szürkészöldeskékes színek mindig levesznek a lábamról. A Balaton, hát persze.

 Különösen hajlamos vagyok elcsábulni, ha fonalakról van szó. Ahogy az előző, türkizes kendőt befejeztem, máris elkezdtem egy újat. Ez a fonal (Drops Alpaca 7323-as mix) sokkal inkább vízszínű, tompa, visszafogott szürkés szín, aligzöld, de közelről kékek és natúr drappos krémszínű szálak vannak benne. Álomszép. (Akkor vettem, amikor épp nem is akartam vásárolni, de a seszínű webshopos kép után a fonal valóságos arca olyan izgalmas és elbűvölő volt, hogy nem tudtam otthagyni.) Valami teljesen mást terveztem belőle készíteni, Nina egyik hasonló, de gyapjú-bambusz összetételű fonalával szerettem volna társítani, ami olyan lett volna, terveim szerint, mint a fényes víz felett gomolygó puha köd, egy októbervégi napon. A két fonal textúrája ugyan elütött valamennyire, de a színük túlságosan is hasonlított, így nem egy izgalmas kontraszt lett volna a két fonal házasságából, hanem inkább csak egy zavaró disszonancia. Ezért úgy döntöttem, hagyom mindkettőt külön kibontakozni. Két és fél gombolyag alpakából készült ez a kendő, amit a saját fejem után menve alakítottam holdsarló formájúra (elkezdte úgy, mint ahogy ezt kell,  egy szakaszon hajlítottam az íven úgy, ahogy itt történik, párszemenként)majd aztán, néhány random lyuksor után a Serenity mintája mellett döntöttem, ebből tettem rá egy kis egységet, végül pikókkal zártam - mert a pikó nagy barátom lett az idők során, sőt, ez már valóságos mánia,  mindenre pikót kívánok. :-)