2017. január 31., kedd

A Füvesasszony kardigánja

 Kicsit le vagyok maradva a kötésdokumentációval, pedig az utóbbi másfél hónapban sok dolog történt. Befejeztem egy kardigánt, például, még tavaly. Azt, amelyikhez a fonalat különféle növényekkel festettem, és már egy évvel ezelőtt nagyjából el is készült. Csoda tudja, hogy az utolsó szemek lekötése, és a legdurvább művelet, a szálak eldolgozása után miért is telt el még 11 hónap az utolsó simításokig, azaz a gombok felvarrásáig, az ujjak összevarrásáig?

Épkézláb fotó helyett csak néhány amatőr szelfivel szolgálhatok:

Az első kép színhű, épp ilyen ragyogóan sárgás.
Kicsit rövid lett - lustaság - de azért kényelmes. Kicsit szúr, de elviselhető ( a mély színeknek ára van: a fémsók sprődebbé tették a finom merinót bizonyos fonalaknál, pedig mind merino, csak más féle... főleg azoknál, amiket a timsón kívül még vasgálicba is áztattam a végén.). Kicsit túl tömör, mert kicsit vastagabb tűvel lett volna optimális megkötni, de akkor direkt ilyent akartam. Lehet hogy egy mosás és blokkolás minden téren segítene egy kicsit, de még nem szántam rá magam.

Szóval kicsit savanyú, de az enyém, és nagyon szeretem, egészen izgalmas, mondhatni boszorkányos érzés végigtekinteni a csíkjain, hogy: ezt a dió festette, ezt a bodza, ezt a hagyma héja, ezt a gilisztaűző varádics, ezt meg a kajszi levele... Ritkán ilyen avarszínű a kedvem, de akkor nagyon - olyankor illik hozzám.

A színek pedig így keletkeztek:

2 megjegyzés:

  1. Ó, szép! Fantasztikus érzés lehet, hogy nemcsak kötötted, de már a színeket is te varázsoltad a fonalba.

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm, igen, tényleg az... és ha az ember maga is fonja meg a fonalat, ha a kezei közt lesz a birkából színes kardigán, az még nagyobb flash lehet. (Egyszer kaptam egy nagy zsák lenyírt merinógyapjút, nagy undorkodások közepette kimostam, és... úgy maradt, eszközök híján. De egyszer, ha nagy leszek, és működőképes lesz a rokkám is, megtanulom rajta a kártolást, a szöszfestést, a fonást... :-) )

    VálaszTörlés