Nagy élmény volt a múlt szombati fonalfestő alkalom, sok érdekes és hasznos információval, értékes tapasztalatokkal lettem gazdagabb. És persze egy motring saját készítésű ecoprint csipkefonallal.
Az ecoprint fonalfestés az egyik legszebb boszorkányság, amit kipróbáltam, pedig elég sokat kalandoztam a gyógynövények világában: évek óta készítek gyógynövénykivonatokat, tinktúrákat, macerátumokat, és növényi vizeket gyógyászati és kozmetikai célokra, használom az illatuklat az aromaterápiában, a formájukat inspirációként, amikor motívumokat tervezek a kerámiáimra, és persze a színeiket a különféle textilfestési eljárásokban. A fonalfestéssel először négy éve próbálkoztam, akkor még ételfestéket használtam hozzá, erről ITT esett szó. Három éve, mikor kezembe került Kemendi Ágnes könyve, elvarázsolt a növényi fonalfestés is, lásd ITT és OTT. Az ecoprint technikát szintén ekkoriban, külföldi blogokon láttam először, és persze azonnal ki kellett próbálnom - egyelőre pamutvászon textilekkel játszottam, az erről szóló bejegyzések ITT találhatók.
Most végre elérkezett az ecoprint fonalfestés ideje is, amikor nem a növények levével, főzve festünk fonalakat - ez homogén színeket eredményez - hanem a növényi részek lenyomatait gőzöljük a motringba, amely színes foltokat képez a motringon, ami a megkötött holmikon szép élénk színfolt-játékokat eredményez.
Íme néhány fotó Ecoprint workshopról, amelyen bepillanthattunk Annás kertjébe:
A játék a fonalrétessel kezdődött. Mindenki maga keverte a színeket. Én lilakáposzta, gránátalma darabokba és fagyalbogyóba ágyaztam a motringomat, majd szórtam rá hagymahéjat és brazilfaport is (a paletta vöröseit ez utóbbi hozta létre).
A kötözött palacsintákkal folytatódott:
Majd jött a gőzfürdő - mi pedig boldogan kötögettünk és dumáltunk órákon át a csodálatos káposztaszagú párában, ami köztudomásúlag szépítő hatású... legalábbis a fonalakra nézve mindenképp:
A bugyrokon átütő, sokat sejtető színorgia:
Türelmetlen és izgatott kiváncsisággal vittük haza a forró kis batyukat:
Én még egyet gőzöltem rajta, hogy még élénkebb színeket nyerjek, 24 óra múlva aztán kibontottam. Megsült a rétes:
A tölteléket a komposztra szórtam. A fonalam ekkor így festett, főleg a hideg orogonalila és a narancs dominált benne:
Amikor kimostam, a még nedves motring ilyen lett: a lila hideg kékké változott, amit narancs és arany foltok díszítettek.
Ahogy elkezdett száradni, és egyre jobban oxidálódtak a színek, és felfedeztem rajta rózsaszín foltokat is:
Amikor teljesen megszáradt, a sárgák és kékek találkozásánál megjelent a zöld szín is:
Most már a szivárvány minden színében tündököl - eléggé meseszerű színpaletta, egyre inkább kislányholmit tudok elképzelni belőle. Kíváncsi vagyok, milyen lesz felgombolyítva, megkötve... könnyen elképzelhető, hogy a színek összemosódnak majd a kötött felületen, és az összkép majdnem szürke lesz... de az is lehet, hogy egy színes virágos réthez hasonlít majd.
Anna a következő ecoprint kurzust március 11-én tartja, ajánlom szeretettel minden kíváncsi boszorkányjelöltnek!
Ami a további textilfestési eljárásokat illeti, tavaly ilyenkor Hajgató Sára (Botanika) shiborikurzusán is részt vettem, amelyen a japán batikolási technikákkal és az indigófestés fantasztikus kémiájával ismerkedtünk meg, ami a legbonyolultabb gyönyörűség az összes között - erről akkor nem született poszt, majd később bepótolom. A közeljövőben készülök ecoprint selyemfestésre is, illetve a nyári kánikulában szeretnék egyszer a napon érlelt növényi festéssel is megpróbálkozni.
