Míg a gyerekeim nyaralni mentek, én itthon játszottam: megfestettem a születésnapomra kapott natúr merinót. Végtelenül élvezetes volt ez az első kaland! A nagyobbik adag, hétszáz méternyi Barka Fecske merinó első körben rózsabogár ragyogású
nagyonzöld lett, hogy fiatalkorom egyik kedvenc
filmjét idézzem.
Így festettem,
hipererős zselés ételfestékekkel, (amiknek két éve lejárt a
szavatosságuk a hűtőben). A sok-sok kézi festésű, színátmenetes fonalak,
és kötemények közt a türkizesek az abszolút kedvenceim, hát ezen a
motringon is csodálatos, meleg, finom türkizkékek, türkizzöldek
sikeredtek, viszont a zöldekben túlságosan előbújt a sárga a sütés és
mosás folyamán. Lenyűgözően ragyogó volt, csodálatos színű, de ahogy
szárogattam, rájöttem, hogy ez túlságosan is virít, egy magamfajta
öregecskedő :-) nőnek ez igazán túlzás.
Másnap aztán kevertem még
sötétzöldeket, és szürkésbarnákat és újrafestettem az úvézöld
szakaszokat. És igen, ez az, pont ilyent szerettem volna, egy sokkal
hidegebb összhatást, smaragdot! Igaz, ez is tele van lágy, meleg
türkizekkel, de sok benne a smaragdzöld, a halvány, pasztell menta is,
meg a kekibarna, a nedvzöld, sőt, nyomokban drappos árnyalatokat is
tartalmaz. (A fotók nem jól adják vissza.) Nem kevésbé ragyog egyébként,
nem lesz egy észrevétlen darab, amit kötök belőle, főleg, ha sikerül szépre
megkötni. Egyébként egy
Traveling Woman kendőre ácsingózom ebből, de előbb szerencsés lenne megtanulnom kötni valami egyszerűbb mintán.
Ami
a színt illeti, az egyik legkedvesebb színharmónia számomra a Balatoné,
és ez a fonal kicsit hasonlít rá, mindenképpen sekély-tavas színű. A
Balaton színeiben dominál a szürkébe hajló kék és zöld, egyszer azt
is megfestem. De azért ez is megy hozzá:
A
második adag, félkilométeres merinót (na ez a dúskálás az abszolút
luxus!) meg vöröseslilásra képzeltem el, be is kevertem a pirosat, a
bordót, a lilát és kékeslilát, majd hirtelen ötlettől vezérelve egy
okkert is, azt gondoltam, ez csak nagyon csekély lesz benne. Hát nem,
elképesztő szivárványszínű lett, mint egy egzotikus madár tollazata, a
lilák néhol kékek, a kék a sárgával összefolyva zöld, és a narancsok,
hennavörösek is ragyognak rajta... A gombolyag összhatása messziről
pedig egy megnyugtató vörösesbarna. Kiváncsi vagyok, milyen lesz
kendőként! Még nem tudom, mit kötök belőle, egyszer, majd, mindenesetre
az első kötött csipkével való próbálkozásom egész biztosan egy
Oaklet Shawl lesz, talán ebből.
Remekül illik hozzá az olajban úszó aszaltparadicsomom, amit szintén ezen a héten abszolváltam:
****
Sokat nézelődtem a Raverly-n mostanában. Rájöttem, hogy finnyás vagyok,
a horgolt dolgokból iszonyatosan sokminden NEM tetszik, sok munkától
egyszerűen viszolygok. Ugyanígy valahogy a nagyon áttört csipkékkel
kapcsolatban is erős averzióim vannak, főleg olyan ruhadaraboknál,
amikor nagyon vékony fonalból vastag tűvel kötnek, és az egész egy
pókhálóra hajaz... de nem a pókok miatt érzem ezt, inkább valami
felfutott nejlonharisnya asszociációim vannak, és a zoknin lévő lyuktól
is megmagyarázhatatlanul undorodom. Ezért is szeretek inkább vékony
tűvel dolgozni (mindent 3,5-össel kötök, és legtöbbször ekkorával
horgolok, középvastagságú fonalat is).
Viszont
Megan
Goodacre, aki az Oaklet Shawl-t is tervezte, valami fantasztikus
ízléssel megáldott tervező. Nézem a a mintáit, fotóit, és egyszerűen
minden egyes darabját boldogan hordanám, számomra ez az ideális stílus.
Azok a kardigánok, jaj! Visszafogott, egyszerű, de van mindegyiken valami finom kicsi minta vagy
virág, csipke, épp csak leheletnyi, de attól rettentő különleges
lesz...
Valószínűleg soha az életben nem leszek képes ilyesmit kötni, de lám, nem is kell, mert engem már a nézés is boldogít. :-)
...meg a zene.
