Ez utolsó fonalfestős poszt - most egy darabig egészen biztosan nem festek fonalat. Talán majd csak akkor, amikor jövőre végre elvetem a festőcsülleng és indigó és festőkeserűfű magvakat, amit még tavaly vettem, és kikelnek, meg is nőnek, mert ezek a lehetséges indigókékek még erősen foglalkoztatják a képzeletemet, de egyébként úgy érzem, alaposan kijátszottam magam ilyen téren. Sőt, a termés is rengeteg: a lassú munkatempómat tekintve több évi kötésre elegendő fonalam van ezekkel együtt.
Most a legutolsó festéssel sikerült végre az is, amit mindig szerettem volna: a Balaton színe, vagyis az a finom zsályazöldes-szürkés-kék, amit annyira szeretek!
Először timsóval pácoltam a fonalat, aztán egy több hónapos (de csodálatos módon nem romlott) lilakáposztás fagyalbogyó-lében főztem, majd kissé belemártottam a múltkori sárgás menyecskeszemes festőlébe is, de épp csak pár percre, hogy enyhén eltolódjon a kékje a zöld felé, végül rézpácban is főztem még egy egészen kicsit. Ahogy hűlt a fonal, egészen sötét szürkészöld volt - ki lettem volna békülve azzal is, de aztán az öblítés és szárítás során ilyen középtónusúra változott.
A felső képen pedig az immár teljes, növénnyel festett palettám látható. Szép, kedvemre való és meglepően intenzív színkör, annak ellenére is, hogy majd' mindegyik gombolyagnak feketével tört, sötét tónusú színe van. A pirosak, narancsok, lilák, a fűzöld hiányoznak belőle, a sárga is csak okker formájában szerepel. Ezeket az árnyalatokat könnyebb ételfestékkel elérni - lásd a blog fejlécét.
Kedves Kemendi Ágnes, köszönet a festőtudományért, és kedves Annás, köszönet neked is, hogy annyi növénnyelfestős tapasztalatodat megosztottad, hogy a szépséges árnyalatú gombolyagjaid a hangulatos fotóid olyan erős vágyat keltenek az emberben a kísérletezésre!
Mesés színek. Vagy inkább mesebeliek :) Gyönyörűek lesznek együtt, akár kendő, akár pulcsi lesz belőlük.
VálaszTörlésMár régen festettem fonalat, mostanában selyemdarabkákkal próbálkozom inkább, de még nem tudom, mire is fogom őket használni...