A fenti, kékes motringokból, amelyeket tavaly jobbára fagyallal festettem, meg káposztával, plusz némi bodzával festett, a szappanos öblítéstő végül szürkésbarnára tompult fonalból is kardigán lesz, a távoli jövőben, a víz jegyében.
És lesz egy másik is, egy kert-kardigán: a föld, a por, a növények, az avar színeiből.
Ezen gondolkodtam az előző posztban, mostanra kialakult a végleges színösszetétel:
És mivel a próbakötésnél az elejét elfelejtettem szaporítani, le kellett bontanom úgyis, így hát kivettem közülük a finom, titokzatos kékes-szürkés-lilás színeket:
...maradt tehát az őszi, földes-gyógynövényes színskála, a csak növényi festésű gyapjak:
A színtörténet:
A bodzás fonal a tavalyi festéskor elég jó kis szürkésbordó volt, inkább szürke, mint bordó, de mégis volt benne valami bodzás-padlizsános szín. Ahogy állt, egyre szürkébb lett, kissé lilásszürkésbarna. Aztán gombolyítás előtt kimostam gyapjúmosószeres vízben, hogy lássam, mivé alakul, hogyha majd kimosom egy kardigánba belekötve, ne érjenek kellemetlen meglepetések. Az eredmény: a föld, a száraz, poros föld enyhén barnás szürke színe. Szép ez is. Ebbe a földbe ültetem majd a növényeket... egyszer, a távoli jövőben, ha nagyon sok időm lesz kötni.
Ja, és közben megfestettem a Balatont is...
Ez az egész olyan nekem, mint egy terápia.
VálaszTörlésNövényt gyűjteni, festeni, gombolyítani, rakosgatni, simogatni, összepróbálni, visszafejteni... és közben örül a lélek, a napi gondok ez időre láthatatlanok.
Fiók és gombócok, különösen jól állnak egymásnak.:) Gyönyörű összeállítások, mind, mind, mind!
Ó, kedves Rita, pontosan erről van szó, terápia volt ez, a javából. Ha sikerül olykor kívül megteremteni a harmóniát, akkor az segít belül is megtalálni azt... remélem :-)
VálaszTörlésMeg azt is remélem, hogy a majdani, belőlük készült holmik is tetszetősek lesznek.