Nyári emlék

Fokozhatatlan gyönyörűség: finom perzsiakék Malabrigo kardigánt kötögetni a szépséges szlovén vízpartokon, a Bohinj-i tónál, a tengerparton.

Nagyon lassan haladok, olyan vékony a fonal, de az apró mozdulatok végtelen ismétlése boldog időtlenségbe ringat itt, a nagy vizek csöndes partján, amelyek a mozdulatlan örökkévalóságról hallgatnak. Csend van kinn és csend van benn, áldott, csöndes hullámzása a víznek, a gyapjúnak, az örömnek, a létezésnek.
Vagyok.

 Nem út és nem cél:
érthetetlen, gyönyörű
helybenröpülés.

(F.Á.)

Tengerzöld alpaka kardigán

Hónapokkal ezelőtt elkészült, és várja a hűvös időket ez a kardigán, amit a hőn szeretett Drops Alpaca (7815) fonalból kötöttem, húsvéttól nyárig.  Bár vékony a fonal, és kötni is nagyon lassú volt 3,5-ös tűvel (az én tempómmal), de ez a szöszös alpaka mégis olyan hihetetlenül meleg, hogy az igazán csikorgós téli hidegben nagy öröm lesz hordani. De a színe miatt muszáj felvennem néha kevésbé hűvös időben is: örök szerelem ez az árnyalat, annyira a magaménak érzem! (Fűztem hozzá egy ásvány nyakláncot, és most úszom a tengerzöld boldogságban.)

A Holdenem is félig ebből a fonalból van, szeretik is egymást:

Normális fagombot nem találtam ebben a méretben hozzá, csak sárgásra érett lakkozásút, így vettem natúr fagombot, diópáccal pácoltam, átcsiszoltam, lenolajba áztattam, szárítottam, és ez végre gusztusosnak találtatott:

Nem bírtam épkézláb tárgyfotókat készíteni róla, de annyi baj legyen, mert úgyis minden különlegességet nélkülöz ez a teljesen együgyű, sima kardigán. Összeillünk, nagyon szeretem.

Babszem Máté sapkája

Keresztelőre készült ez a kicsi sapi - nagy élvezettel, úgy egy nap alatt. Igaz, először tartottam attól, hogy képes vagyok-e megcsinálni, aztán pedig attól, hogy nem lesz-e túl nagy, legvégül pedig attól, hogy nem lesz-e túl kicsi? De aztán sikerült megkötnöm - életem első, szöveges minta alapján kötött műve, iszonyúan büszke vagyok magamra :-) - és a méret is éppen megfelelő lett ahhoz, hogy egy fél éves kisfiú most, ősszel majd viselni tudja. Talán még tavasszal is... (A színt az édesapa Fradidrukker mivolta határozta meg.)

A mintát (Lil' Midi Bean) régóta nézegetem, annyira fokozhatatlanul cuki manósipka ez, de én még egy kis csücsköt is hozzákötöttem, a manóság fokozása végett.

A fonal a néhai Barka Piktor Fecske, saját festés (ez itt).

(Nem jó fotók: szegény Máté az unokatestvére kezében ficánkolt egy viszonylag napfényes ám szűk mellékhelyiségben, míg a negyven fokos kánikulában kénytelen volt eltűrni magán ezt a meleg ruhadarabot - nem is kísérleteztem a fényképezéssel tíz másodpercnél tovább.)