Nagyon lassan haladok, olyan vékony a fonal, de az apró mozdulatok végtelen ismétlése boldog időtlenségbe ringat itt, a nagy vizek csöndes partján, amelyek a mozdulatlan örökkévalóságról hallgatnak. Csend van kinn és csend van benn, áldott, csöndes hullámzása a víznek, a gyapjúnak, az örömnek, a létezésnek.
Vagyok.
Nem út és nem cél:(F.Á.)
érthetetlen, gyönyörű
helybenröpülés.
Ó, de szép!
VálaszTörlésIgen, nagyon, nagyon szép volt.
VálaszTörlésItt is de jó!
VálaszTörlésItt is de jó!
VálaszTörlés:-) Köszi!
Törlés