2015. szeptember 17., csütörtök

Nyári emlék


Fokozhatatlan gyönyörűség: finom perzsiakék Malabrigo kardigánt kötögetni a szépséges szlovén vízpartokon, a Bohinj-i tónál, a tengerparton.

Nagyon lassan haladok, olyan vékony a fonal, de az apró mozdulatok végtelen ismétlése boldog időtlenségbe ringat itt, a nagy vizek csöndes partján, amelyek a mozdulatlan örökkévalóságról hallgatnak. Csend van kinn és csend van benn, áldott, csöndes hullámzása a víznek, a gyapjúnak, az örömnek, a létezésnek.
Vagyok.
 Nem út és nem cél:
érthetetlen, gyönyörű
helybenröpülés.
(F.Á.)

5 megjegyzés: