Leltár

Szerettem volna elmenni a Kacskaringó Fonalfesztiválra, amely ezekben az órákban zajlik. Annyira kacérkodtam a gondolattal, hogy már meg is szerveztem az utazást, és a gyermekeim elhelyezését... csak hogy végre egy helyen, egy lendülettel megtapogathassam az összes Malabrigo-t és Madelinetosh-t, megcsodálhassam a szépséges színárnyalataikat, a Nina, Bilum, Buci és egyéb kézzel festett csodákat, hogy élményeket szerezzek a  rokkán font fonalak textúrájáról, és magukról a rokkákról és a fonásról is... és sorolhatnám napestig a vágyakat, amelyek feszítik a magamfajta fonalfüggőket. Biztosan elcsábultam volna, és vettem volna például egy rokkafelújító készletet a Kromskytól, meg valamilyen fonalat, akár többet is, amely nélkül persze nem tudok élni tovább...
Azután mélyen magamba néztem... majd a gardróbszekrénybe, és nagy nehezen leküzdöttem magamban a kínzó, telhetetlen bírvágyat. Mert, khm, azért van mit kötnöm:

Íme a három éve halmozódó, mintegy százhúsz gombolyagból motringból álló fonalkészletem. Egyik szebb, mint a másik, és nem is tudom, valaha kiürül-e ez a kincstár, olyan lassan/ritkán kötök.
 (Ez a vágyaknak nem szab gátat, persze... például nagyon szeretnék valami rusztikus, natúr szürkés-barna tweedfonalból is kötni egy pulcsit egyszer, állandó sóvárgás tárgyai a kékekkel-barnákkal kevert vörösek, meg a különböző zöldek-kékek sem hagynak nyugodni, de van szépsége a várakozásnak is.)

Tehát maradtam itthon, és átadhatom magam a rég halogatott nagytakarítás és vasalás erkölcsileg sokkal magasztosabb teendőinek, a lemondás szabadságának dicsfényében ragyogva. Esetleg este még el is kezdem a gyerekeim télre szánt sapkáit - maholnap itt a zimankó... Elképesztően erényes asszony az ilyen, nemde? :-)

Álomszürke ajándékot kaptam Annástól

Annás blogját olvasva kívántam meg végérvényesen a növényi fonalfestést (is, meg a horgolást), s lelkendeztem nagyon minden szürkés-zöldesre sikerült, számomra fokozhatatlan szépségű, ólmos ködökre emlékeztető szín láttán. Ki kellett próbálnom, és egy új szenvedéllyel lettem gazdagabb, általa.
Nyár vége felé aztán, mikor megérkeztünk a Balatonra, anyósom egy csomaggal fogadott. Egy kis, (szürke!) levél volt benne, és három motring elképesztően szép fonal! Növényekkel - lilakáposztával és vérszilva termésével festett Drops Lace fonalak. Micsoda ajándék!
Meglepődtem, és egészen meghatódtam, hogy ezt csak így? Nekem? És pont ezeket a legjobban szeretett színeket? És pont akkor, amikor annyira mélyponton voltam? Nagy nekikeseredésben és tépelődő álmatlanságban teltek akkoriban a napjaim, így ezek a fonalak abban a pillanatban nemcsak Annás, hanem az isteni kegyelem vigasztaló ajándékai is lettek számomra. Most újra megtapasztalhattam a figyelmes Gondviselésnek azt az ingyenes, ki nem érdemelt, és túláradó szeretetét, amely mindig a szomorúság legmélyén adatik meg. Ez után kezdtem a helyemre zökkenni - az ajándékba kapott fonalak kisimították a gyűrődéseket.
Annás nem tudhatta ezt persze- az ember tudtán kívül is lehet "angyallá" - Isten zseniális (el)rendező. Nem is ismertük egymást, akkor még, csak egyszer kiderült, hogy az ő párja és az én anyósom munkatársak, és ez számára elég apropó volt ahhoz, hogy ilyen bőkezű ajándékkal lepjen meg engem - egészen elképesztő nagylelkűség! Három motring csipkefonal, és milyen!

Aztán, hogy a fonalaimat, és közöttük ezt a csomagot is, egy nagy rámolás alkalmával bepakoltam a gardrób tetejébe, míg az egyéb holmik szanálásával végzek. Aztán el is telt két hónap kötés nélkül - elkezdődött az iskola és a munka.
Történt, hogy néhány napja egy designvásáron vettem részt a kerámiáimmal (Materra), fáradtan álltam a stand mögött.  Jött egy körömbeli anya a lányával, aki nagyon kedvesen rám mosolygott, s én vissza, de nem tudtam, hogy ki ő. A tekintetem a ruhájára tévedt... jaj de ismerős az a kötött felső, az ujja, az anyaga, és igen, a három gyöngyház gomb a nyakkivágásban... végül megpillantottam az ezüst gömb medált - és akkor hopp, leesett a tantusz, és nagy izgalomba jöttem. Ó, hát te vagy az? - kiáltottam fel, és annyira de annyira örültem, hogy végre igazából is találkozhatunk, és személyesen is megköszönhetem ezt a kedves ajándékot, ami olyan sokat jelentett nekem!

Így hát most előszedtem a fonalakat - annál is inkább, mert ideje lenne elkezdenem megkötni az idei sapkákat, sálakat a gyerekeimnek - és végre lefotóztam ezeket a boldog szürke felhőket is.
Még nem tudom, mi lesz belőlük, kendő-e vagy kardigán.
Talán dupla szállal kötöm majd. Lehet, hogy minden motringból két gombolyagot csinálok, és így képezek 6 színárnyalatot (a+a; a+b; b+b; b+c; c+c; c+a)... és így kötöm csíkosra. De addig is, míg eldől: gyönyörködöm.