2015. október 10., szombat

Leltár

Szerettem volna elmenni a Kacskaringó Fonalfesztiválra, amely ezekben az órákban zajlik. Annyira kacérkodtam a gondolattal, hogy már meg is szerveztem az utazást, és a gyermekeim elhelyezését... csak hogy végre egy helyen, egy lendülettel megtapogathassam az összes Malabrigo-t és Madelinetosh-t, megcsodálhassam a szépséges színárnyalataikat, a Nina, Bilum, Buci és egyéb kézzel festett csodákat, hogy élményeket szerezzek a  rokkán font fonalak textúrájáról, és magukról a rokkákról és a fonásról is... és sorolhatnám napestig a vágyakat, amelyek feszítik a magamfajta fonalfüggőket. Biztosan elcsábultam volna, és vettem volna például egy rokkafelújító készletet a Kromskytól, meg valamilyen fonalat, akár többet is, amely nélkül persze nem tudok élni tovább...
Azután mélyen magamba néztem... majd a gardróbszekrénybe, és nagy nehezen leküzdöttem magamban a kínzó, telhetetlen bírvágyat. Mert, khm, azért van mit kötnöm:
Íme a három éve halmozódó, mintegy százhúsz gombolyagból motringból álló fonalkészletem. Egyik szebb, mint a másik, és nem is tudom, valaha kiürül-e ez a kincstár, olyan lassan/ritkán kötök.
 (Ez a vágyaknak nem szab gátat, persze... például nagyon szeretnék valami rusztikus, natúr szürkés-barna tweedfonalból is kötni egy pulcsit egyszer, állandó sóvárgás tárgyai a kékekkel-barnákkal kevert vörösek, meg a különböző zöldek-kékek sem hagynak nyugodni, de van szépsége a várakozásnak is.)

Tehát maradtam itthon, és átadhatom magam a rég halogatott nagytakarítás és vasalás erkölcsileg sokkal magasztosabb teendőinek, a lemondás szabadságának dicsfényében ragyogva. Esetleg este még el is kezdem a gyerekeim télre szánt sapkáit - maholnap itt a zimankó... Elképesztően erényes asszony az ilyen, nemde? :-)

5 megjegyzés:

  1. Én is így tettem!
    Adrienn gyapjús napja után ácsingózva "kikaptam" a készletet szekrényből, sarokból, s a többi helyről. Kiválogattam színek szerint - 60 kilónyi fonal - plusz a horgolós fonalak.
    Ideje van az önmegtartóztatásnak!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, néha jó, ha az ember felfedezi, hogy voltaképpen máris gazdag. (((Régebben az Ikeával voltam így néha: az otthonteremtés időszaka volt ez, szerettem is a boltot, és mindig vártam, hogy ha végre Pesten járok, beugorhassak. Amikor pedig ez összejött, boldogan körülnéztem, ábrándoztam, és aztán nem vettem semmit :-) vagy majdnemsemmit. Ilyenkor feltöltődve, boldogan jöttem el :-D - a Mikrománc című Fodor Ákos vers járt a fejemben: Meglátni és lemondani róla a pillanat műve volt...)))

      Törlés
  2. Én ott voltam Zsuzsi,és nem volt erőm ellenállni...nemcsak fonalakat,könyveket is vásároltam...és a lelkem-szemeim is jóllaktak!!!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért, irigyellek eléggé :-D

      Törlés
    2. De két hét múlva ott leszek egy lakásvásárban, árulni, ahol Nina kézzel festett fonalai is kaphatóak lesznek, elég nagy kísértés lesz ez is. :-) http://ninasthreads.eu/yarn-fonal/

      Törlés