Az első Cameo

Mondanom sem kell, hogy az előző posztban mutogatott félkész dolgokat azóta se fejeztem be, most mégis újat kezdtem. Jó ideje szemezek ezzel a Cameo kendővel, de valahogy eddig nem volt merszem hozzá. Most hirtelen felindulásból nekiugrottam, és hála az internet csodálatos világának, sikerült nagy nehezen megfejtenem mind a "kf/b", mind a kendőszéli lépcsős pikók titkát.
Az eredeti mintát, ha jól látom, sockból tervezték, de én viszonylag vastag fonalakat választottam hozzá: A csodálatos, szürkésbarna összhatású, de valójában bordóval és zöldesszürkével tarkított sötétszürke merinó fonal Zitron Ecco, a Bilum által festve, a kékesszürke pedig Annás mákszirommal festett, gyapjú-selyem-kasmír fonala. Mindkettő egy csoda, eleve egymáshoz vettem őket a Kacskaringón. Annás fonalait itt láttam először élőben, fantasztikusan szép finomságok! (Ezen a fonalvásáron egyébként főleg Malabrigot szerettem volna nézni és venni, mert az Aguas árnyalat izgatta a fantáziámat, dehát ők nem voltak ott, viszont volt helyette ez a két csoda, és további vízszínű csodák Ninánál, úgyhogy gyorsan megvigasztalódtam, a piac farkastörvényei kegyetlenek :-P ).

Ezekkel a vastagabb fonalakkal jó robosztus lesz a kendő a lustakötés miatt, mintha horgolt holmi lenne, persze könnyebb annál, de iszonyú meleg paplan lesz, azt hiszem... viszont legalább gyorsan elkészül. A lustakötés nem a kedvencem, az már biztos, kötni sem, kinézetre sem, és érzetre a vastag hullámkarton szerkezete sem, dehát a képeken olyan szépek ezek a kendők, ezért nagyon kíváncsi vagyok a végeredményre. Ha bejön, akkor Nina csodás, bronzos-türkizes, fingering fonalával is játszok egy ilyent nemsokára. 

Utazóskötős poszt

A múlt heti nyaraláson végre volt idő pihenni, és kötögetni:

Ez amolyan feltételes reflex: ahogy kilépek a munka és háztartás bűvköréből, automatikusan nyúlok a kötőtűimhez, és el se engedem hazáig, minden alkalmat megragadok.

 Kicsit úgy vagyok ezzel, mint Hamvas Béla a borral: inni mindig mindenkor, minden körülmények között lehet.

Ez egyébként egy kardigán lesz. A KTF fonalat nyáron se rossz kötni, mivel olyan madzagszerű a beavatásig, nem melegít annyira a paplanná növögető kötemény. És a vastagabbik olyan üdítően haladós: már csak egy ujj hiányzik.

Egy bőröndnyi fonalat és kezdeményt vittem magammal. Haladtam kicsit a ginkómmal is:

 ...és horgoltam néhány afrikaivirágos blokkot is... hát egyszer majd csak meglesz az ötven darab:

Hajrá f

Ezer éve nem csináltam semmit a fonalaimmal, hacsak azt nem számítjuk, hogy egyszer fotózási segédeszköznek használtam az egyik (egy éve) félkész kardigánomat, mert a malabrigo sock persia annyira passzolt a kék tálam mázának árnyalatához...

Most viszont! Ez a hajráf ajándékba készült egy tündéri szőke kislánynak, akinek az anyukája nagyon szereti ezt a mályvás-barnás-zsályás színvilágot a kisasszony ruhatárába csempészni. (Jó lett volna még bele valamilyen haloványabb fáradt rózsaszín vagy púderszín, dehát nem volt, az utolsópillanatos ajándékoknál az ember abból főz, amit a speizban talál.)
Horgoltam pár virágot, és pár bimbót (szellőrózsákra és hunyorokra gondoltam közben), lásd fenn, aztán rávarrogattam sorban egy hajráfra, amit előzőleg ezen a középső szakaszon körbehorgoltam.

 A macska meg nem hagyott fotózni... bár lehet, hogy csak fel akarta próbálni, de majd inkább a tulajdonosán próbálom lefényképezni.