Aimili sapka

 Korábban horgoltam ebből a gyönyörű szürkés fonalból (Öt órai tea, Earl Gray árnyalat, Barka) egy érdekes, sálgallér szerűséget, de lebontottam, és most e sapkává alakult egy része. Ez a minta (Aimili scarf) régóta tetszik, most már képes voltam megkötni, sapkává konvertálva a sálmintát, a fejbúb felé kreatívan fogyasztgatva. (Nagy agyalás volt, mert a matekozás sosem ment nekem: négysoronként beillesztettem a középen-hangsúlyos-három-összekötött-szem közé az ismétlődő mintaszakaszok közepére még egy ilyet.) Nagyon kicsit ejtett fazon, épp csak annyira, hogy ne legyen teljesen szűk, még a méretet is eltaláltam. A Hódmezővásárhely- Gyöngyös távolság négyórányi buszozást jelent, odafelé menet majdnem teljesen el is készültem a sapkával.

Első kötött csipkém

A saját festésű merinógyapjú egy részéből, (Fecske Piktor, 175m) megkötöttem (3,5-ös tűvel) a balatoni nyaralás alatt, az úton, és rendszerint az esti altatás utáni órákban az Oaklet shawl nevű kendőt:

Jaj, nagyon élveztem, hogy - ha még oly aprócska is, épp csak a szegély, de mégis - egy kis kötött csipke keletkezik a kezeim között. Végül a kendő nem lett valami nagy, sőt, inkább nyakba való, mint vállra teríthető méretű volt - egészen a blokkolásig! Mert akkor aztán nagyon megnőtt, a háromszög hosszú oldala most akkora mint az én szárnyfesztávolságom. A művelet közben lenge, szellős, vékony is lett a vékony tű miatt addig elég tömöttnek tűnő kis kötemény. Igaz, én szeretem, ha egy kendő egyszerre vastag és közben nagy is, (kis túlzással úgy, mint egy pléd, mert inkább kardigán, vagy kabát helyett hordom, mint látványelemként, ahogy a muszlinsálakat szokás), de azért ez a kis kecses darab is nagyon tetszik, nyakba redőzve is. És hát ugye borzasztóan büszke vagyok magamra :-D még ha nem is teljesen hibátlan kötés. 
De azt még nem tudom, kié lesz végül...

Horgolt állatkert

Ajándékba horgoltam, még nyáron, a keresztfiamnak és testvéreinek. Kis, marokra fogható állatkákat akartam, mint a gyerekeim cipelő cicái, de kezes-lábas kis jószágokat, amik menet közben nyúllá, kutyává és macskává alakultak.

A macska mondjuk tiszta sor volt, mert Rebeka amúgy is elválaszthatatlan a kismacskájuktól (de ennek az arcával azért nem vagyok túl elégedett).
Ábel fiam sokszor valami vastag zokniba tuszkolja az aktuális állatait éjszakára, úgy alszik vele, innen jött az ötlet, hogy kapjanak ezek is színben hozzájuk illő hálózsákot:

Az állatok pamutból horgolódtak (Gilice), 2,5-ös tűvel, a hálózsákok meg maradék Takaró fonalakból, 3,5-össel. Nagyon élveztem a munkát, a fülek bélelése volt a kedvencem :-) egy hétig is elbíbelődtem vele, de jó buli volt!

Álomszürke

Bármennyire lenyűgöz a színpompásra festett fonalak világa, a legszebb szín viszont a szürke marad, mindörökké. Ezt a kisegér árnyalatú Barka Libikóka fonalat is a téli ünnepkörben kaptam, talán névnapomra, anyósomtól. A legjobb az volt a kötésében, hogy a szemeim gyönyörködve itták ezt a színt...

 ... annyira, hogy a piros lócánkat, amit át kellett mázolni, mert megkopott a nyolc év alatt, meg rá is untam a színére, pont egy ilyen melegszürke árnyalatúra festettem, amit egy fényes krémfehér és egy matt fekete Trinát zománcból kevertem ki.

Visszatérve a kötésre, végre sikerült egy igazán holdkifli alakú kendőt kötni, (a múltkroi rakott szélűnél nem annyira jött össze) amibe azért belecsempésztem valami apró játékot: megtanultam és gyakoroltam a lyuksor kötését, a szélére meg rakásokat kötöttem. Mintája nem volt, csak mentem az elképzeléseim után. Minden sor végén és elején 3-3 szemet szaporítottam... Nagyon sokat fogom hordani, ha hideg lesz!

Fonalat festettem

Míg a gyerekeim nyaralni mentek, én itthon játszottam: megfestettem a születésnapomra kapott natúr merinót. Végtelenül élvezetes volt ez az első kaland! A nagyobbik adag, hétszáz méternyi Barka Fecske merinó első körben rózsabogár ragyogású  nagyonzöld lett, hogy fiatalkorom egyik kedvenc filmjét idézzem. Így festettem, hipererős zselés ételfestékekkel, (amiknek két éve lejárt a szavatosságuk a hűtőben). A sok-sok kézi festésű, színátmenetes fonalak, és kötemények közt a türkizesek az abszolút kedvenceim, hát ezen a motringon is csodálatos, meleg, finom türkizkékek, türkizzöldek sikeredtek, viszont a zöldekben túlságosan előbújt a sárga a sütés és mosás folyamán. Lenyűgözően ragyogó volt, csodálatos színű, de ahogy szárogattam, rájöttem, hogy ez túlságosan is virít, egy magamfajta öregecskedő :-) nőnek ez igazán túlzás.

 Másnap aztán kevertem még sötétzöldeket, és szürkésbarnákat és újrafestettem az úvézöld szakaszokat. És igen, ez az, pont ilyent szerettem volna, egy sokkal hidegebb összhatást, smaragdot! Igaz, ez is tele van lágy, meleg türkizekkel, de sok benne a smaragdzöld, a halvány, pasztell menta is, meg a kekibarna, a nedvzöld, sőt, nyomokban drappos árnyalatokat is tartalmaz. (A fotók nem jól adják vissza.) Nem kevésbé ragyog egyébként, nem lesz egy észrevétlen darab, amit kötök belőle, főleg, ha sikerül szépre megkötni. Egyébként egy Traveling Woman kendőre ácsingózom ebből, de előbb szerencsés lenne megtanulnom kötni valami egyszerűbb mintán.

Ami a színt illeti, az egyik legkedvesebb színharmónia számomra a Balatoné, és ez a fonal kicsit hasonlít rá, mindenképpen sekély-tavas színű. A Balaton színeiben dominál a szürkébe hajló kék és zöld, egyszer azt is megfestem. De azért ez is megy hozzá:

A második adag, félkilométeres merinót (na ez a dúskálás az abszolút luxus!) meg vöröseslilásra képzeltem el, be is kevertem a pirosat, a bordót, a lilát és kékeslilát, majd hirtelen ötlettől vezérelve egy okkert is, azt gondoltam, ez csak nagyon csekély lesz benne. Hát nem, elképesztő szivárványszínű lett, mint egy egzotikus madár tollazata, a lilák néhol kékek, a kék a sárgával összefolyva zöld, és a narancsok, hennavörösek is ragyognak rajta... A gombolyag összhatása messziről pedig egy megnyugtató vörösesbarna. Kiváncsi vagyok, milyen lesz kendőként! Még nem tudom, mit kötök belőle, egyszer, majd, mindenesetre az első kötött csipkével való próbálkozásom egész biztosan egy Oaklet Shawl lesz, talán ebből.

Remekül illik hozzá az olajban úszó aszaltparadicsomom, amit szintén ezen a héten abszolváltam:

****

  Sokat nézelődtem a Raverly-n mostanában. Rájöttem, hogy finnyás vagyok, a horgolt dolgokból iszonyatosan sokminden NEM tetszik, sok munkától egyszerűen viszolygok. Ugyanígy valahogy a nagyon áttört csipkékkel kapcsolatban is erős averzióim vannak, főleg olyan ruhadaraboknál, amikor nagyon vékony fonalból vastag tűvel kötnek, és az egész egy pókhálóra hajaz... de nem a pókok miatt érzem ezt, inkább valami felfutott nejlonharisnya asszociációim vannak, és a zoknin lévő lyuktól is megmagyarázhatatlanul undorodom. Ezért is szeretek inkább vékony tűvel dolgozni (mindent 3,5-össel kötök, és legtöbbször ekkorával horgolok, középvastagságú fonalat is).
Viszont Megan Goodacre, aki az Oaklet Shawl-t is tervezte, valami fantasztikus ízléssel megáldott tervező. Nézem a a mintáit, fotóit, és egyszerűen minden egyes darabját boldogan hordanám, számomra ez az ideális stílus. Azok a kardigánok, jaj! Visszafogott, egyszerű, de van mindegyiken valami finom kicsi minta vagy virág, csipke, épp csak leheletnyi, de attól rettentő különleges lesz...
Valószínűleg soha az életben nem leszek képes ilyesmit kötni, de lám, nem is kell, mert engem már a nézés is boldogít. :-)
...meg a zene.

Madárlátta párnák

Bár még nincsenek készen, mert hátoldalat kellene varrni rájuk, de megmutatom azokat a horgolmányokat, amik az olaszországi úton készültek, az anyósülésen eltöltött napokban, Gyöngyöstarján és a Como-i tó között, oda-vissza.
Granny minden mennyiségben - nagyon ráértem, a tizenórányi utak túl vannak a lélektani határon, de micsoda termelékenységet eredményezetett! :-)
Ezek Barka Takaróból készültek

Ez pedig pamut:

És elkészült a korábbi piros-szürke is, csak még össze kell varrnom:

Cipelő cicákat

kértek tőlem a fiaim. Persze, hogy meghorgoltam. Akkorák, mint egy Tictac-os doboz, de egy ilyen kis zacskósmacska legalább három óráig tartott nekem, 2,5-ös tűvel, közepes fonalból. Barka Takaró, mert abból sok színem van, de pamut jobb lett volna hozzá.

Csak ez a kis ergya telefon-fotó készült kettejükről.
A eredeti könyvmacskák:

Virágcsokor

Kedvet kaptam én is egy színes horgolt párnához - talán Eszter gyönyörű párnái adták meg az utolsó lökést, az utolsó inspirációt. Múlt hétvégén, amikor a férjem konferenciára utazott, elutaztunk Pestre a testvéremékhez, ahol este, hervasztóan ócska filmek nézése közben elkezdtem gyártani a blokkokat. Rájöttem, hogy semmit sem vesztettünk azzal, hogy tíz éve nincs tévénk, de arra is, hogy ilyent még biztosan fogok horgolni. Nagyon feldobja az embert, hogy minden blokkal egy apró eredményt elért, hogy nem egy gigantikus művet kell az egyik csücskétől végigküzdeni, hanem sok kis távot megtenni, és egyszer összeáll belőlük szép nagy egész. Teréz anyától megkérdezték egyszer, hogyan volt képes annyi embernek segíteni? Azt válaszolta: mindig csak egynek segítettem... hát ez is valahogy így.

Egy csokor virág (nekem azok) készült el: piros, fekete, fehér, sötét- és világosszürke színekben. Úgy tervezem, szürke sávokkal horgolom majd össze őket, egyráhajtásos pálcákkal:

Egyébként voltam a Barkában is, most először, mert eddig csak a webshopot látogattam. Hangos csicsergésbe csöppentem, épp a fonalfüggők önsegítő csoportja tartott valami összejövetelt, megosztották egymással a függésük tárgyával kapcsolatos élményeiket, érzékeltetve a súlyosság fokát: van, aki egy hétvégén két kötött kendőt is "kivégzett", más meg szigorúan naplót ír arról, miket horgolt és kötött, mennyi idő alatt, milyen tűvel, mennyi és milyen fonalból... Mint a láncdohányosok, egy percre sem tették le tűiket, egyszerre járt villámgyorsan a kezük és a szájuk - csak ámultam a boszorkányos ügyesség láttán!
Én is keményen küzdöttem a kísértéssel, hogy minél kevesebb fonalat vegyek. A vágyaim listáját szorongattam az egyik kezemben, a másikban pedig egyre gyűltek a motringok. Végül szürke pamutok, meg egy kicsi smaragd.)


Ideteszem még a netről összegyűjtött inspirációkat virágos párna témakörben. A fotók eredetét megbocsáthatatlan módon örök homály fedi...

és végül: