Istállószagú bárányfelhők

A húsvéti locsolkodás közben kiderült, hogy a barátaink udvarán, néhány más jószág társaságában éldegél egy merino birka is. Felcsillant a szemem, és megkértem, hadd legyen az enyém a gyapja! Tegnap jött a birkanyíró bácsi, aki el is viszi a gyapjút, de ezt külön tették, és megkaptam én - köbméternyi báránybunda. (Ajándékba, mert úgyis csak fillérekért vették volna át.)
Most szedegetem belőle a szalmát, és más növényi maradványokat, illetve a nagyon mocskos (trágyás) részeit külön szedem (szerintem ezzel nem vacakolok, kidobom a komposztra). Szerencsés, hogy egyben van az egész, mint egy paplan, vagy bundakabát, így könnyű vele bánni, viszont van némi averzióm a szagával és a piszkos faggyúval kapcsolatban, ami a kezemre tapad.Mosás után nagyobb élmény lesz vele bánni, gondolom, de ezért meg kell küzdeni. Nagy vidámság, ennek ellenére is, mert egy régi álmom teljesült!
Nézegetem már egy ideje, a Harmatcseppek blogon, és másutt, hogy hogyan kell kimosdatni a retkes szőrt, a kártolással meg a fonással kapcsolatban meg megkeresem majd az illetékes falubeli nénit, és megkérem, hogy tanítson meg rá - és adja kölcsön a rokkáját :-) és akkor megfonom. Lesz, amit előtte festek, szöszként, ételfestékkel, és lesz, amit utána, növényekkel... jaj, de jó lesz!
(Nem mintha tudnék ilyen helyi szakértőnéniről, de nem létezik, hogy nem létezik, és nem találok legalább egyet, legalábbis bízom benne. Esetleg a falumúzeum illetékeselvtársnőjét is megkérdezem... ha a múzeumi rokka nem is működik, egy kézi kártoló eszköz csak van ott valahol...)

a gyapjú birka felőli fele elég szép...

...kívülről viszont ilyen piszkos

Így fest egy tincs közelről - ez vajon tényleg merino? Nagyon puha tapintása van mindenesetre.

Táskarekonstrukció

A következő projekt, amibe most belefogok, ha vége felvarrtam a gombokat is a most elkészült (!) kardigánomra, egy horgolt táska lesz. Az egyik barátnőm kedvenc, régi táskája már használhatatlanul szétszakadt, de annyira szerette, én meg annyira szeretem őt, hogy készítek neki egy hasonlót. Ilyen a régi:

A műanyag karikákat újra felhasználom (ennek a körbehorgolásátol kissé fázom, hogy szép lesz-e?).
(Utóirat: közben szétbontottam a táskát, a karikák eredetileg egy elég vastag, merev, kötélszerű fonallal voltak körbehorgolva, a (Catania) pamutfonal nem ilyen szépen áll rajta. Úgyhogy rendeltem húszcentis bambuszkarika táskafület, és ezzel ki is pipáltam, remélem, a táskahorgolás legrázósabb részét.)
A megfelelő színű fonalakat még tavaly megvettem. (Bespájzoltam a gyönyörű Gilice árnyalatokból, mikor megtudtam, hogy ez is megszűnik a Barkánál, mint annyi más klassz fonal...)

Horgolt táskák terén eddig még csak ilyen kis apró tarisznyákat hoztam össze, kislányoknak szülinapra:

Úgyhogy remélem valahogy korrektül meg tudok birkózni majd ezzel a kihívással...

Hogy mást is boldogítson

Még mindig textilfestek, de a puszta élvhajhászaton túl most célt is találtam neki: ajándékba készült a "festmények" nagy része. Szép volt az a délután, amikor a kisház tornácán tarkállottak, vibráltak a színesre batikolt anyagok.

Az első képen baloldalt egy nagy terítő szárad, jobb oldalt pedig egy párnahuzat (készen vettem régebben az Ikeában - könnyű átváltoztatni így egyedi ajándékká!). Köztük egy gyerekruha  - a kimoshatatlan foltokat így is el lehet tüntetni, ha olyan jó ruhadarabról van szó, amit érdemes még megmenteni.

 A pólókat rokon kamaszfiúknak festettem. (Munkaruházati boltban kapható nagyon jó minőségű fehér póló olcsón.) A jobb oldalinak csak a középső részét hajtogattam, az alját és a tetejét egy hígabb festékben áztattam, hogy ott ne legyen mintás. Legközelebb olyant készítek, hogy a póló nagy része egyszínű lesz (szürke, mondjuk), és a közepén pedig egy húszcentis sávban a legvadabb szivárványt batikolom...

 Lett még egy szürke-zöld:

 Meg egy sárgás-zöldes-kékes. Ennek a pólónak annyira örült a kamasz keresztfiam, hogy le sem vette, míg náluk voltunk, pedig azért a kamaszoknál sosem egyértelmű, hogy mivel találunk célba... :-)

 Még egy nagyméretű terítő/függöny készült, kékkel, hatszögletű mintával, de az is lehet, hogy lapszoknyát varrok majd belőle.

 A korábbi textilek némelyikébe pedig naplókat kötöttem. A hímzéssel nem vagyok elégedett, de Zsófi, úgy tűnt, így is örült neki!