Alkonyat

A családi síelés alatt készült ez is. Semmi különös, csak egy egyszerű kendő. Igaz, eredetileg nem ennyire egyszerűre terveztem, de aztán megszerettem mégis, az időtlenségét - a 19. század végi, bársonyszalagokkal kivarrt polgári viseletek jutnak róla eszembe.

A színeit inkább elmesélem, mert lefényképezni lehetetlen: nem látja a kamera.
Mint az alkonyi derengés, olyan. Vagy ahogy az álmosan összezáródó pillák között beszűrődik a külvilág,  egy borongós februári hétköznap délután, bóbiskolás közben...

St. Michael im Lungau, Ausztria

Nincs benne fekete, hanem lilák és smaragdszín!
Konkrétan: egy szürke (Barka Felhő, New York), és egy mély padlizsánszín fonal váltakozik kezdetben (ez utóbbit én festettem), ehhez kapcsolódik aztán egy Candombe árnyalatú Malabrigo Arroyo, amelyben sok-sok szín előfordul, mégis, a padlizsánlila, a szürke és a szürkés fenyőzöld dominál. (Sem a lila, se a zöld nem jön át a képeken, csak a szürke akárhány árnyalata). Itt sem látszik jól:

Valójában ez volt a lényeg, ez semmit nem akartam, csak egy hétköznapi, nagy kendőt, és azon ennek a szépséges, titokzatos, álomszerű Malabrigo fonalnak egy kis körítést. Valamivel vegyíteni a kendőtesten (nem annyira szeretem a túl cirmos, egybefüggő felületeket), és a szegélyen pedig egy tenyérnyi, egyszerű mintázatú felületen felmutatni a fonal finom árnyalatait.

Először egy lyuksorokból álló mintát akartam, amiben a lyukak ferde csíkokban áttört felületet képeznek, de aztán kedvem támadt kipróbálni a "linen stich" nevű mintát, amely a szövésre hasonlító felületet ad, és színes fonalból nagyon izgalmas tud lenni. A szövés-szerűség stimmel, mondjuk nekem a blokkolás után egészen más képet mutatott: a nyújtástól szinte csak a vízszintesen vezetett szálak látszanak. A fonákján rizsszemes mintára hasonlít. Igaz, így is tetszik:

...csakhogy, a fonal-vezetgetések hosszában összerántják az anyagot, minden sor félig rácsúszik a másikra, ezért meguntam a dolgot négy centi után (lyuksorral ez a duplája lenne), de lebontani sajnáltam volna a beletett munka miatt, így aztán csak befejeztem egy sűrű pikósorral.

Annyira nem lett izgalmas, amennyire annak vizoináltam e fonal tündöklését, na de legalább maradt még belőle, meg a lilából is, amiket majd egy zöld hozzáadásával fogok sapkává varázsolni. Egyszer.