Mennyivel egyszerűbb lenne minden, ha nem kellene folyton-folyvást eldolgozni, feldolgozni valamit, ami a háttérben, az élet fonákján, kilógó szálakként zavarja az összképet, helyet foglal, birizgál, dudorodik... Még csak nem is kell hozzá hiba vagy valami rontás, amit javítani kellene: hiszen a legszebb, legjobb, legértékesebb dolgok összeillesztése is annyi pluszmunkát igényel, mire igazán hordható lesz az élet, ez az egyetlen. Mire összesimul az emberben a többféle hivatás: a nő, az anya és a művész, vagy mire békét köt a jelen és a múlt, és mire végre összecsiszolódik a másikkal, másokkal. Mennyi aprólékos, kitartó munkára van szükség, mire - az időnk közepére érve, talán - végre komfortosan viselhetővé, elviselhetővé válik ez a játék! Mire ez a sok szál már nem csak végeérhetetlen kihívás lesz többé, hanem védelmező burok, melengető élettér.
Milyen érdekesen továbbgondoltad ezt a sok gubancos fonalvéget :-) Én meg csak a feladatot láttam benne, amikor a Facebookon mutattad. Kíváncsi leszek majd a végső megoldásra is. ( most csak így szó szerint értelmezve, a kardigán formájú megoldásra gondolok :-)
VálaszTörlés:-) Megmutatom mindenképp! De már most bevallom, töredelmesesen, hogy bár nagyon örültem a sok, sokféle ötletnek, fel is írtam őket, de most végül nem volt erőm se bontani, újrakötni, se más nagy mutatványra, és csak behúztam a szálvégeket a soraikba egy horgolótűvel. Igaz ezt is kézszer visszacsináltam, újrakezdtem... tehát nem gyorsabb megoldás volt, nem is szebb, de lelkileg könnyebb :-)
VálaszTörlésSzerintem még azt is írd fel, hogy nagylyukú hímzőtűvel vagy merkelőtűvel sokkal, vagyis jobban mondva SOKKAL könnyebb behúzni a szálakat ;-) Ha még nem azzal szoktad, akkor feltétlenül próbáld ki. Aztán legfeljebb mégis maradsz a horgolótűnél, de én pl már csak a naaagyon vastag szálakat húzogatom azzal, ha olyan vastagok, hogy nem férnek bele a tűbe.
TörlésSzép a szöveg. A szálakat én is nagylyukú tűvel húzkodom be, még befűzéssel együtt is gyorsabb, mint a horgoló, és szorosabban is lehet vele dolgozni. Ha pulcsi, akkor pedig ezt még azelőtt teszem, hogy rákötném a passzét. Egyébként, ha egyszer készen lesz, nagyon szép darab lesz ez is, gyönyörű színek, klassz csíkok.
VálaszTörlésIgen, igazatok van - mikor íírták a bölcs asszonyok a tűs módszert a barkabisztróban, kipróbáltam - de mivel 140 darab szálról van szó (csak az elején, az ujjában úgy hagyom), ráadásul mind rövidebb, mint a tű maga, tehát előbb kellene beölteni a tűt, és aztán befűzni), nos, akkor úgy éreztem, hogy nem létezik, hogy én ezt a fűzögetést 140-szer megcsináljam :-D a lustaság nagy úr. De amikor kevesebb szál lesz, a következő, szélesebb csíkos kardigánnál, (amit hosszabbra hagyok, és a passzé előtt...) akkor biztos, hogy tűvel fogom csinálni.
VálaszTörlés