Az egyik kedvenc színpalettámon a kéknek a zöld felé eltolt és feketével vagy fehérrel tört árnyalatai találhatók, a másik, szívemnek kedves palettán pedig a kéknek a
színkörön a lila és vörös felé eső árnyalatai kaptak helyet. Úgy látszik, a kék a közös nevező (Zsuzsiblues :-) ), míg a színkör túloldalán virító sárga áll a legtávolabb tőlem.
Ebben a második, kedvenc színhalmazban tehát kékek, lilák, vörösek és barnák, illetve ezek keverékei vannak, amelyekre úgy gondolok, mint
a tűz és a föld színeire, másképpen
az ősz, vagy ha úgy tetszik, a
z éjszaka színeire.
A gyönyörű olajkrétáim közül a fentiek, fonalak terén pedig az alábbi felsorolás a szívem csücske ezen a színféltekén. Gyönyörűek a barnákkal tört mélyvörösek, a padlizsánok, és ezek keverékei:
A kék bármely árnyalatát a barnával, vagy rozsdavörössel kombinálva is csodálatosnak találom, világosabb és sötétebb kiadásban is (a henna és az indigó, amelyekkel a hajamat festem, gyönyörű együtt):
Egyszer én is festettem egy adag fonalat erről a palettáról (bár abba némi mustársárga is került véletlenül, de az összhatás barna):
Viszont legeslegjobban a kék, a tengerészkék, a liláskék, és az indigó minden árnyalata dobogtatja meg a szívem:
Kardigán formájában pedig mondjuk ez (Megan Goodarce):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése