2014. május 30., péntek

Shibori, még mindig

 Nem tudok betelni vele, egyre csak tobzódom, vadulok, és az a baj, hogy festés közben mindig újabb ötleteim támadnak, és máris azt tervezem, hogy legközelebb mit festek majd... óh, jaj.

 Ez a csillagminta egészen elképesztő, annyira mutatós:
...pedig pofonegyszerű elkészíteni! Így jött létre:
Ez a szivárványos csiga meg egy hippis batik-klasszikus:
Úgy készül, hogy az anyag közepét felcsippentve tekerni kezdjük a textilt, míg az egész egy koronggá tekeredik össze. Folpackkal kibélelt lábosba tettem, és tortaszelet-szerűen nyomtam rá a festéket fecskendővel:
Próbáltam indigószerű színt kikeverni a nem indigókék Procionokból, középkékből és feketéből. Nem tökéletesen az a kék árnyalat, de az illúziója megvan:



 Kipróbáltam vele a hatszögletű mintázatot is, aminek csak az éleit mártottam a festékbe:
Egészen varázslatos, amikor kinyílik a csomag:
Elégedett vagyok a végeredménnyel is:
 Száradás után világosabb lett kicsit:
 Végül még egy színes rácsot is festettem, ezúttal több fehérrel (a sötétkékbe nem belemártottam a textilt, hanem csak ecsettel rákentem a hajtogatott élekre egy kis festéket):
 Ez a darab így nézett ki bontás előtt:
és közben:

Az a jó ebben a technikában, hogy bármit, bárhogyan is csinálja az ember, mindenképpen csodálatos lesz a textil!

Én Procion festéket használtam, mert tudtam venni valahol (ITT, de a bolt webshopjában csak adószámmal lehet vásárolni, cégeknek, vállalkozóknak, sajnos) ami azért jó, mert hidegen is lehet használni, és szép élénk színeket ad. A Columbus azt hiszem, csak melegen működik, de pasztellszíneket talán hidegen is el lehet érni vele. Viszont ha főznénk a textilt, akkor a hosszú idő alatt lehet, hogy beszívódna a festék a köteg belsejébe is, és akkor nem lesz mintázat.
A vásznat be kell avatni, persze, és utána be kell áztatni erősen mosószódás vízbe (a Procion így működik). Lehet, hogy aztán a szódás anyagot meg is lehet szárítani, és úgy használni később, ha előre sokat elő akar készíteni az ember, de én kicentrifugálva, vizesen hajtogattam festés előtt.
A festékbe mártogatott kis csomagokat nejlontasakba kell tenni, hogy úgy álljon 24 órát, de ha nem is annyit azért minél többet, mondjuk egy éjszakát. Kibontás után kiöblítem, míg színes lé jön belőle, szárítom, és kész. :-)

(((Egyébként Polyák Ildikónál olvastam egyszer, hogy a Prociont úgy is lehet használni, ha olyan kirobbanó, "kozmikus :-) " márványozott színkavalkádot szeretne festeni az ember, hogy a textilt jól meggyűrve egy vödörbe tesszük, jégkockákkal borítjuk be, aztán tetszés szerint rászórunk ebből a festékből, majd 24 órára elfelejtjük.)))

2014. május 29., csütörtök

Tegnap éjjel belekóstoltam a shiboriba

dehát evés közben jön meg igazán az étvágy, így ahelyett, hogy nyugodnék békében, még, még, még akarok belőle! :-) Hogy miért, mire jó ez nekem, azt még nem tudom - majd csak felhasználom egyszer valamire ezt a néhány kis textilt -, de ez most nem is számít, beszippant a "csinálás", a játék öröme! A festésé is, de az egynapos várakozás után a kis kötegek kibontása az az igazán nagy flash, a finom kis részletek felfedezése...





A fentieket vizesen fényképeztem le, szárazan kicsit fakóbbak lettek. Procion textilfestékkel készültek.
Folytköv, ez egészen biztos.

Megint új szerelem: Shibori

Pár nappal azután, hogy elvarázsolt és felcsigázott az eco-print technika, máris lenyűgözött ez a másik, a shibori, ami különböző, tradicionális japán batikolási eljárásokat takar.
A közös bennük a csodálatos, gyönyörűséges indigó, amivel a festés történik, a mintát pedig a textil kitakarása alakítja ki - erre sok szépséges megoldás kínálkozik.
Nem annyira olvastam utána a témának, inkább csak lelkesen és sóvárogva ittam a sok-sok neten fellelhető képet, amikről leolvasható a munkafolyamat is (szeretem az ilyen önmaguk létrejöttét elmagyarázó tárgyakat). A kedvencem az "Itajime Shibori" technika (ennek az egynek jegyeztem meg a nevét), aminél a textilt különféle geometrikus rács mentén hajtogatjuk, majd összeszorítjuk (csipesszel, kötéllel...) így a festésnél csak a hajtások élei, és a fedőlapok festődnek meg. Csodálatos rácsmintázatokat alkotva.

 Ez a mintázat egy ideje nagyon erős trend a lakberendezésben, megjelenik ágyneműn, tapétán is, iszonyúan szép!
Ha a textilből harmonikát hajtogatunk, majd azt kereszt irányban is meghajtjuk néhányszor, és ferdén leszorítjuk valami csipesszel vagy pálcákkal, akkor ilyen chevromninta alakul ki:
  De a harmonikát simán árközözve is csodálatos mintázatot ad az, ahogy a festék esetlegesen szívódik be a az összeszorított textilrétegek közé:



De nem csak indigóval lehet megfesteni a hajtogatott textilt, hanem színes textilfestékekkel is:
De érdekes lehet az is, ha különféle lemezekkel szorítjuk össze az anyagokat. Ez itt szerintem két CD-vel készült:
 Van még egy másik eljárás is, amit gyönyörűségesnek találok, de ez nagyon időigényes, nem tudom, rászánom-e magam valaha arra, hogy kipróbáljam. Itt a textil felületén egy előrajzolt, geometrikus mintázatot vastag fonállal fércelnek fel, aztán a fonalakat megfeszítve összehúzzák rajta az anyagot, a festéket így az előre meghatározott ráncolódás tartja távol a szövet egy részétől:
 Ezt pedig nem tudom, hogyan készült, de gyönyörű (valószínűleg fércelés futott végig ott, ahol most fehér az anyag):

2014. május 28., szerda

Semmi művészet

 ... csak egy nagyon egyszerűen hímzett vignyetta egy nagyon egyszerű módon textilbe kötött könyvecskén.
Nem is könyv, csak tizenkilenc gyerekrajz, összefűzve-varrva:
 Ábel fiam két óvónénije és dadusa számára készültek, tegnap éjjel egykor fejeztem be, hogy ma odaadhassuk a nagycsoportosok óvodai búcsúzóján. Persze, az ötlet már ősszel megszületett a fejemben, hogy mindhármuknak rajzoljon minden gyerek egy-egy rajzot, és minden rajzhoz írjanak a szüleik egy-egy mondatot, arról, miért szeretik azt az óvónénit,  mit szerettek benne, vagy hogy mire emlékeznek szívesen vissza velük kapcsolatban. El is készült, be is futott a sok rajz, csak a miénk és a könyvkötés maradt az utolsó pillanatra a Ábel betegsége miatt. De mindenképpen én szerettem volna elkészíteni, mert Marci is az ő csoportjukba járt, és én most így teljesen elbúcsúzom az ovitól.

Eredetileg nem ennyire egyszerű kis könyveket akartam, hanem egy sokkal komplexebben hímzett, több textilből pecsvörkölt, horgolt gombbal bezárható, párnázott fedelű könyv volt a tervem. A körülmények miatt kellett leegyszerűsítenem, hogy beleférjen az időbe, de azért így is tetszik.

(Csak a címkéket hímeztem, aztán rávarrtam a textilre, körben dísztűzéssel, amit pedig rákasíroztam 1-1 A4-es kartonra, a gerincét szintén textilből ragasztottam, ennek tövében fut a lapokat is összefogó varrás. A Lapokat varrás előtt összecsipeszeltem, és fúrógéppel kifúrogattam. két helyen megkötöttem, hogy ne essen szét, aztán a gerincbe varrtam.)

Számomra a hímzés, (bár minden textilmunka ilyen), a puhasága, a készítésére fordítandó idő hosszúsága, a varrás gondossága miatt olyan műfaj, ami jól ki tudja fejezni az odafigyelést, a hálát és a szeretetet. Talán még akkor is, ha ennyire egyszerű, apró dologról van szó.

Ilyen kis rajzocskák vannak bennük: