Eco-print kísérletek - második felvonás

Az első próbálkozásokon felbuzdulva, mikor már nem volt akkora a sár, és meg tudtam közelíteni a diófát, szedtem néhány levelet róla, abban a reményben, hogy ennek intenzívebb színt kell adnia, mint amit a rózsa levele produkált. Ezeket a dióleveleket és hagymahéjat csavartam két darab vászonba, aztán a múltkori, sóval újraforralt fekete lében főztem egy órát, majd az egyiket (nem bírtam ki!) kibontottam úgy húsz óra múlva. Nem kellett volna, mert a diónak így nem volt elég ideje (gondolom) átadni a színét a pamutnak. Igaz, mikor kibontottam, azért szép volt, a hagyma vörösével:

De azt nem mondanám, hogy látszanának a levelek. Csak a negatívjuk látszik, két helyen, ahogy a levél kitakarta a tekercs külső részén a textilt, és így nem fért hozzá a külső barnásfekete lötty, csak a belső hagyma vöröse.

Persze, amikor megszáradt, ebből a szép tüzességből nem sok maradt, ilyen semmitmondóan halovány lett, sajnos:

Viszont ma fogok timsót kapni, úgyhogy kipróbálom utólag ezeken az anyagokon, hátha úgy is erősít kicsit a színeken. Mert most nem öblítettem ki a vásznakat, csak a növényeket leszedve megszárítottam. Egy enyhe timsós lébe bele fogom mártani az egyik felüket, megszárítom, és csak utána mosom ki... meglátjuk, mit látunk meg.

Aztán arra gondoltam, nemcsak az áztatós, hanem a gőzöléses eljárást is ki kellene próbálni valamin. Nálam több köbméter anyagmaradék van felhalmozva, ez nem volt gond, az előkészítés meg nem több öt percnél, miért is ne játszanék :-)
Találtam egy nagyon régi, kívül penészedő, összeaszalódott, de belül még használható lilakáposztát a pincében. Felvagdostam vékony szeletekre, szintén vászonba tekertem, kötöztem. Kettőbe. Az egyikben vöröshagyma héjával párosítottam, a másik textilt pedig egy picike, ezeréves, kifakult sáfrányos szeklicével szórtam meg középen.
 A tekercseket gőzben pároltam egy órán át, hagytam kihűlni, és másnap bontottam csak ki. Meg kell hagyni, kegyetlen büdös volt az egész házban...

Az első tekercsben nagyon élénk lett a lila, és a hagyma vöröse is, a kettő találkozásánál meg zöldek és bordók is lettek. A lilás-vöröses színek kavargásáról, nekem a Sixtus kápolna Michelangelo freskója jutott eszembe, az arról készült rossz reprók a művészettörténet tankönyvekben.

 Még néhány részlet:

A másik tekercsben az a nagyon kicsike, régi szeklice olyan erős sárgát hozott, hogy csak na, meglepődtem rajta. Itt a káposzta lilája nem annyira érvényesült, leginkább halovány orgonalila foltok lettek a sárga körül:

 Ezek a káposztás textilek száradás után is élénk színűek maradtak, alig világosodtak, és nem szürkültek be!

 Végül pedig keletkezett egy rózsás cucc is, mert tegnap reggel épp akkor dobott ki egy hatalmas elhervadt vörös rózsacsokrot a barátnőm a kukába, amikor elmentem a háza előtt. Felcsillant a szemem :-) elkértem, és ezt is vászonba tekerve gőzöltem. Ilyen lett mára, frissen kibontva, vizesen:

 Kíváncsi vagyok, száradás közben szürkül-e ez az erős rózsaszíne? Amúgy ahol a szirmok széle már elhervadt, és barnulni kezdett, ott lettek rajta a barna foltok.

A férjem rápillantott a rózsás nyomatomra, majd közölte, hogy nem sokban különbözik egy vörösboros hányástól... illetve megkérdezte, hogy szerintem ez tényleg szép-e?
Mondjuk, azt meg kell jegyeznem, hogy azért a vörösbor nem ilyen szép rózsás, az inkább kékes foltot hagy :-) De hogy szép-e? Jó kérdés. Ekkor döbbentem rá, hogy ez a szempont foglalkoztat ebben a tevékenységben legkevésbé, hogy "szép" legyen. És azt sem tudom, mit kezdek majd vele...
Egyedül az a vágy volt csak bennem, hogy valahogy kinyerjem a növény "lelkét"... Ahogy az illóolaj, vagy a szörp, a lekvár, a bor, ez a növényi nyomat is azért annyira izgalmas számomra, mert valamit meg lehet örökíteni így az amúgy olyan sérülékeny, rövid életű növények tűnékeny szépségéből, és erejéből, varázslatos mivoltából. Ez az, ami szép nekem... a végeredmény egyelőre kevésbé. És még nem tudom, használható-e valamire, de a hasznosság, az végképp nem volt szempont.

A harmadik felvonásban majd elmesélem, amit még eztán fogok elkövetni: hogy hogyan sikerült a timsós utópácolás, és hogy milyen lett a hosszabb ideig erjesztett érlelt dióleveles tekercs. (Nem tudom, hány napig bírok a kíváncsiságommal...)

Saját eco-print - első felvonás

Ki kellett próbálnom, legalább néhány aprócska kísérlet elejéig ezt az ökofestést. Persze, az első próbálkozások ritkán hoznak átütő erejű sikert, bármiről is legyen szó, de azért azt sem mondanám, hogy hiábavaló lett volna. Sőt, nagyon elégedett vagyok, mert ahhoz képest, hogy sem valamirevaló festőnövény, se pácoláshoz való fémsó nem állt rendelkezésre, se ahhoz nem volt türelmem, hogy egy hétig a lében hagyjam erjedni a cuccot, mégis, így is sikerült elérni, hogy a levelek rajzolata láthatóvá váljon a textileken. Persze, fényévekre van ez az India Flint-féle magasságoktól, de mégis, nagy öröm nekem.

Először készítettem egy enyhe festőlét amibe sok kávét meg fekete teát főztem, némi száraz diólevéllel (volt egy nagyon vacak, ihatatlanul rossz kávénk, a célra épp megfelelt, és amúgy is kellett nekem egy ilyen főzet aznap, hennás-indigós hajfestéshez ).

Az első kísérlet egy egyszerű, rozsdás festés volt: egy csomó rozsdás szöget beletekertem egy vászonba összekötöztem. Majd felöntöttem a fenti lével. Nemsokára a barna lötty elfeketedett, mert - ahogy arról Zelnice is írta a legutóbbi festős posztjában, a rozsda kicsit a pácoláshoz való fémsókhoz hasonlóan működött és besötétítette a festőlét. Jobb lett volna, ha a szögek rozsdásabbak, vagy egy hétig hagyom állni az anyagot a rozsdában, de ezutóbbit nem mertem. Nem állítom, hogy szép lett, de érdekes, mindenesetre:

A következő képen az a vászon látható, amibe rózsaleveleket csavartam. Egy vastagabb botra tekertem és kötöztem, így:

Aztán a tekercsek egy órát főttek a fenti lében:

De nagyon halványnak találtam az eredményt, ezért főzés után belekevertem a rozsdás festőlét is, és ebben áztak 48 órát a textilek.
Ha halványan is, de azért kivehető rajta a rózsa levele, és főleg a tüskés szára a batik-foltok között.
Ez kezdetnek nem is rossz:

 A másik is elég szép lett (a hevenyészett mivoltához képest, persze), ebbe zsályaleveleket csavartam, és vöröshagyma héját. Jó színes lett a vöröshagymától:

 Igaz, csak a hagyma narancsszíne, meg a rozsdás festőlé szürkésbarnája látszik. A levelek erezete csak két picike folton kivehető, ha nagyon megnézzük:

Azt írják a festős hölgyek, hogy a textilt, miután kibogoztuk, meg kell szabadítani a levelektől, de ne mossuk még ki. (Én a fentieket kiöblítettem sajnos, na majd legközelebb nem...) És amikor a levegőn  szárad, akkor jelenik meg rajta és sötétedik be az oxidáció következtében a levelek lenyomata. Két nap múlva meg lehet vasalni, majd finoman kimosni (egyesek szerint samponnal), és újra megvasalni. És kész. Ja és hát az egész növényes hadművelet előtt be kell áztatni timsós vízbe az anyagot, hogy erősebbek legyenek a színek. (Nekem még nincs.) Egyszerre  sok textilt is elő lehet készíteni így, majd öblítés nélkül szárítani, és akkor "konyhakészen" el lehet tenni későbbi festésekhez.

 Közben tegnap újabb játékokat is játszottam, immár igazán festésre képes növényekkel, de még mindig timsó nélkül. Most száradnak, alakulnak, legközelebb megmutatom azokat is!

Eco print - egy lenyűgöző technika

 Pár napja az egyik kedvenc textiles alkotó bloglistáját nézegetve akadtam rá erre a hihetetlen, lenyűgöző műfajra, ami teljesen ámulatba ejtett. Elképesztően szépséges, festői képek jönnek létre, és közben annyira egyszerű és magától értetődő az egész... Teljesen rabul ejtett a látvány! (És persze ki is kellett próbálnom egy pici vásznon azonnal, de erről majd később lesz szó.)
Tulajdonképpen annyi az egész, hogy egy vászonba (festő vagy nem) növények leveleit rakosgatják,  azt feltekerik, és rákötözik egy hengerre, aztán festőlében főzik, vagy gőzölik, vagy áztatják hosszan, és akkor ezek a növények nyomokat hagynak az anyagon. Persze tele van titokkal számomra ez az egész, fogalmam sincs mitől lesznek ennyire erős, élénk, röntgenképszerűen éles képek, ilyen erős vörösek. és egész biztos, hogy ezeket a titkokat sohasem fogom megfejteni. Ez azért nem fog megakadályozni a játékban, annál is inkább mert rendkívül erősen inspirál ez a világ a saját munkám, a kerámia területén is...

Az eco print technikával dolgozó művészek blogjait megtaláljátok az oldalsávban. Néhány gyönyörű fotót én is összegyűjtöttem, hogy mindig kéznél legyenek gyönyörködni.

India Flint, ausztrál textilművész munkái, ő fedezte fel a technikát:

Van egy magával ragadó videó is a hölgyről, aki kicsit olyan, mint Boróka asszony*, a Fűszedő című Kiss Anna versben, egy remeteéletű jóboszorkány.

A másik kedvencem, Lotta Helleberg munkái, gyönyőrűségesek:

Itt egy magyarázó jellegű videó is a munkafolyamatról.



*Szedésre érett már a fű,
Borzong a félsötétben,
Boróka asszony pendelye
Világol kinn a réten.

Talán füvek közt válogat,
Sejtésnyi még az illat,
Álom füvére hogyha lel,
Magának is szakíthat.

Szedésre érett már a fű,
Harmat suhog le róla,
Csücsökre fogja pendelyét
A jó füvek tudója.

Úgy válogat, hogy szóban is
Elősorolja őket,
Igazlátókat, éltetőt,
Lélekcseréltetőket.

Vigyázva, hogy virág is
Hullatlan megmaradjon,
Vének szívében ifjúság
Belőlük hogy fakadjon.

Szedésre érett már a fű,
Borzong a félsötétben,
Boróka asszony pendelye
Világol kinn a réten.

Enyém a világ leggyönyörűbb színe

Az egyik leggyönyörűbb, persze. :-) Van jónéhány csücske a szívemnek színek terén*, de ez a legizzóbb csücsök: ez a kissé zöldes, kissé szürkés, tompa, de friss melegkék. Olyan olcsó volt most a Drops Karisma a Barkán, csak 650, ebből meg ott állt készleten 13 gombolyag, én meg épp erre a színre sóvárogtam... meg is vettem gyorsan mindet. :-) Most érkezett meg.
Jaj, mikor lesz ebből kardigán? Az én tempómmal, és időhiányommal bizonyosan jó sokára, alig várom, hogy végigsimítsam mind az 1300 méternyi Nagy Kékséget... Addig is nézegethetem - egyszerűen nem tudok betelni vele!!!

Már csak egy jó kardigán kötésminta kellene. V nyakkivágású, sikkes darab, valamilyen szép mintázattal, de olyannal, ami nem túl bonyolult, mégis ad egy szép játékot a felületen... és aminek képes vagyok megfejteni a mintaleírását...

*(Majd egyszer írnom kell az én személyes színpalettámról is, mert napok óta szortírozom a képzeletemben a színeimet... még álmomban is ekörül forogtam.)

Az idő szövete - a szövet ideje

Ha már a végtelen lassúsággal készülő textileknél tartunk: Húsvét előtt, pakolászás közben kinyitottam az egyik Régi Kincseket Őrző Dobozt (mert több is van), és megtaláltam benne ezt a félbehagyott szövött gobelint. Legalább tíz évvel ezelőtt kezdtem el, mikor még nem születtek meg a gyermekeim, valakinek ajándékba készülgetett...  később meg nem volt rá időm, majd feledésbe is merült az egész.

Egy kis miniatúra lesz ez, most, félkész állapotában akkora körülbelül, mint egy gyufás skatulya.
Egy régi képkereten szövődik vékonyka Puppets Perlé hímzőfonalból.

A kép egy életfát ábrázol (majd), egy keresztet, amely az élet vizében gyökerezik, a kereszt metszéspontjából pedig koncentrikus körök formájában fény árad. A kereszt fájából élet sarjad, ezért egy zöldellő, leveles növényi inda futja körül.
Mind az inda, mind a kereszt, és a háttér egyre ragyogóbb színű lesz, a ragyogás középpontja felé haladva. A téma szépségén túl ezeknek a finom színárnyalatoknak a festői megfogalmazása izgatta a fantáziámat.

Egész pontosan ekkora most:

Talán egyszer majd eljön az ideje annak is, hogy befejezzem (ez is előfordul néha).
Néha évtizedek kellenek ahhoz, hogy megszülessen a fény....

Madaras képkeret

Ez a kis varomány (ami egy kb 22X22 cm-es clips képkeretben lett a foglalata egy kislány fényképének) évekig készült. Persze, nem tart annyi ideig egy ilyen kis quilt megvarrása, csak ritkán vettem elő folytatni. Nyáron aztán végre sikerült befejezni és odaadni a sógoromék kislányának, (akinek a keresztelőjére kezdtem el, de mire megkapta elmúlt három éves :-X ). Sőt,  megtaláltam a róla készült fényképeket is a számítógép mélységes bugyraiban. Nagyon szeretem ezt a műfajt (is) amikor textildarabokkal, és a azt odaerősítő fonalakkal festhetek, annyira élvezetes látni, ahogy a hímzés rajzolatai által összefogottá válik, és megérik a képecske.
 (A körbefutó idézetet az anyuka választotta:  "Ez az ÚT a kicsiny gyermek ráhagyatkozása, aki félelem nélkül alszik el Atyjának karjában" Lisieux-i Szt Teréz)
Csináltam már több efféle keretet is, keresztelői ajándékba, az egyikről van is fotó a Puhacuccon, meg a virágos táskám is így készült.

Közelebbről ilyen:

Hátul egy kis zsebecske van a képkeret nyílása mögött, hogy ne csússzon majd le a fénykép: