Részeredmény

Most több köteménynek is a végére jártam, sok-sok szálat elvarrtam, de amíg ezek blokkolódnak, egy újabb fejezetét dokumentáltam a hatszögespöttyös történetnek.  Nagyon szerettem volna már egyben látni az egészet, így a hétvégén - Terápia összest nézve - összeraktam, majd körbehorgolva négyszögesítettem. De annyira hullámzott a felület a sokféle vastagságú fonal miatt, hogy csak blokkolással simultak el az egyenetlenségek. A hátulját még meg kell horgolni, (és néhol a hatszögcsücskökön is igazítanom kell majd, a szálak eldolgozásakor) de a nehezén túl vagyunk. Élvezetes munka volt.

 Azért is örültem meg Annás mintájának, mert úgy 6 éve, mikor még kicsik voltak a fiaim, terveztem, hogy készítek egy hasonlót textilből, patchwork technikával a hatszögeket, ráapplikálva a pöttyöket, dísztűzésekkel...  - de persze az egészből nem lett semmi, nem értem rá, mert ugye kicsik voltak a gyerekeim :-) (Csak táskákat sikerült összehoznom efféle technikával.) Így, horgolva gyorsabb is volt talán a pöttyösítés. (Jut eszembe, valahol a házban ismeretlen helyen rejtőzik négy  csillagmintás patchwork párnára való kiszabott textilfolt is, kék-piros-barna háromszögek, négyszögek... majd nagymamakoromban megvarrom, ha előkerülnek addig.)

Egyébként nagyon eszi a fonalat a drága: már két gombóc fehér benne van...

Végül, egy párhuzamos föld-történet:

Egy hedonista emlékiratai

Mostanában a textil és a kerámia terén is a hatszöges motívumok foglalkoztatnak, így muszáj volt végre kipróbálnom ezt az afrikai virág nevű horgolt hatszögblokkot is, amit nagyon régóta szerettem volna.

Évekkel ezelőtt vettem ezt a sok gyönyörű árnyalatú pamutfonalat, valami nagy akció alkalmával, amikor megtudtam, hogy kivonja a Barka a forgalomból a Gilicét is. Valami nagyobb színes dolgot képzeltem el belőlük, pulóvert, párnát, kendőt, amiben érvényesülhet a sok szép pasztellszín összjátéka. Végülis egy virágos táska izgatta leginkább a fantáziámat, aminek a mintájába ITT szerettem bele, de EBBEN a fazonban tetszene a legjobban.  A két bambuszkarika is megvan hozzá... csak időm nem volt. Ki tudja, jövő nyárig lesz-e, vagy elkészül-e valaha, de ki kellett próbálni legalább.

Akkor is, ha ezen kívül még 14 befejezetlen cucc szomorkodik a kosárban. 

Biztos a november teszi... Régebben csak ilyenkor kötöttem, mert ekkor rendszerint elkezdtem fázni, és minden évben ellenállhatatlan vágyat éreztem sapka vagy sálkötésre. Mostanra ez a mániákus késztetés már konstans lett, de most is novemberben tetőzik a függőség. És képtelen vagyok szépen sorban, rendben dolgozni, pontot tenni a mondat végére, majd kezdeni a következőt. Nem, én habzsolok, dőzsölök, belekötök mindenbe és szimultán haladok... vagy épp stagnálok. A könyvekkel is így vagyok, egyszerre tízet olvasok, az adott pillanat, ötpercnyi, vagy félórányi szabadidő hangulata dönti el hogy ma melyiket folytatom... amíg be nem szippant egy annyira, hogy evés és alvás helyett is azzal foglalkozzak. Más, nálam rendesebb emberek bizonyára nagyobb önuralommal bírnak, én meg csak élvezem ezt a barokkosan élvhajhász tobzódást, ezt a szabad, felhőtlen interakciót a textilek és a szövegek fonalával :-) .

Íme a kupac:

Azt azért megígértem magamnak, hogy ma ebből mindenképp befejezek hatot. Bebizony. Mert ezek már tényleg majdnem készek, hordani is jó lenne. És további ötöt-hatot még idén, ez talán belefér még a karácsonyivásározós-nagytakarítós-ünneprekészülős évvégébe is, mert ezeknek sem kell sok. A jövő évre pedig már csak a két félkész kardigánt akarom hagyni. Meg az afrikai virágokat... és ahogy ismerem magam, rögtön el is kezdek még két kendőt, egy újabb kardigánt, és ki tudja még mit...

Kardigán a kertből

 Az egy éve festegetett fonalaim árnyalataiból még nyáron kirajzolódott két csíkos kardigán ötlete, amikhez akkor többféle, pársoros próbakötést is készítettem. Most viszont, amikor megláttam az Árnika Colortrend játékfelhívását, abban is a második, száraz gyógynövényekre emlékeztető palettát, akkor elhatároztam, hogy most játszásiból hozzáfogok a barnás-zöldes tónusú kardigánhoz, mert pontosan beleillik ebbe a színvilágba:

(Persze, ahogy magamat ismerem, és amennyi munkám van a karácsonyi vásárok előtt, kardigán ebből csak jövőre lesz, a családi síelés alatt...  )

 Árnika 2. gyógynövényes palettája:

 Ez pedig az én növényekkel festett palettám:

Bodzabogyó, sárgarépalevél, kajszilevél, zölddió, hagymahéj, és varádics színei:

Nem sűrűn szoktam direkt az évszakok színeihez igazítani az aktuális kötésemet, pedig most érzem, hogy van ennek valami varázsa, hogy teljesen átjárja az ember lelkét egy színvilág.
Például, vasárnap kirándultunk egy kicsit itt a környéken, a Mátra dombjai között. Lenyűgöző az erdő november elején, a rézvörös és aranyló levélszőnyegével:

Olyan jól esett aztán hazamenni, és ugyanilyen ősz-színű fonalakkal foglalatoskodni... és persze gyógyteát inni mellé.

Pöttybütykölés

Tegnap délután, míg tanultak a gyerekek, leültem melléjük, és elkezdtem összehorgolni a pöttyeimet. 

Nem tökéletes, nem pontos, de az enyém, sőt, annál inkább az enyém, összeillünk. Néha elszámoltam a pálcákat, és csámpás lett, vagy elfelejtettem összekapcsolni, itt-ott csalni kell majd egy kicsit, de a végeredményen nem fog már látszani. Lassan azért kezdek belejönni. Lehet hogy egy árnyalattal vastagabb fehér fonal jobb lett volna hozzá egyébként, így kicsit szellősnek tűnik a teste, de azért szeretem. Persze szebb lenne pamutból horgolva, sokkal szebb, de a pöttyök anyaga leginkább gyapjú (van benne Takaró, meg Kissthefrog, Karisma, de még Vasárnap is) így aztán a hátttérhez is egy gyapjú-akril keveréket használtam.
 Ez itt a negyede körülbelül, egy suta telefonos fotón:

(A "projekt" szótól rosszul vagyok, mert ez olyan menedzseresen rideg és számító kifejezés, amihez bennem olyan képzetek társulnak, mint termékfejlesztés, célcsoport, reklámkampány, bevételnövelés, pályázat, és effélék, amelyek egy másik, pénzorientált világ sajátjai.
Bár sokaknak biztosan magától értetődő az angol szóhasználatot átvenni, amióta egyetlen nagy, globális kötős-horgolós-himzős-szövős-varrós(stb) közösség tagja a világ összes lánya-asszonya... Pedig biztosan sok szép magyar szó közül választhatnánk, ami jobban megragadhatná a textilekkel, fonalakkal való foglalatosság finomságát, lágyságát, a gondoskodás, melengető beburkolás-beburkolódzás vágyának a szépségét, gyöngédségét, vagy akár azt az önfeledt örömöt, ami ebben az önmagáért való játékban rejlik. Mert a játék célja maga a játék. Jó, persze, remek, hogy lesz a végén mondjuk egy csinos pulóver, de ha az út maga nem volna élvezetes kihívás, ha nem a fonal érintése, a színek látványa, és maga a kötés folyamata lenne a flow, akkor inkább vennénk valamit a boltban (ennyiért simán, hiszen egy kardigánra való különleges festésű,  márkás merino/selyem/kasmir/alpaka fonal ára vetekszik az aranyéval). Igaz, az is lehetséges, hogy csak azért tiltakozom a szó ellen, mert tőlem áll távol a felnőttek világa, hiszen a munkám is örömteli alkotásból áll, amelyben a menedzsment inkább csak szükséges rossz, szenvedés számomra, amit szívem szerint elválasztanék a Játéktól (hogy ne is lássam :-) )).

Pöttyök

Szaporodnak és sokasodnak, és - kellően sok idő elteltével, remélhetőleg - betöltik a... kosarat.

Vajon mi lesz belőlük?
Annás, szerinted? :-)

Nyakbagombolyag (ellenjavallat)

Megint találtam valamit (nem tudom, kinél) amit azonnal ki kellett próbálnom.
Nem lett egy sikertörténet...de végül az alábbi semmicske nyaklánchoz mégis felhasználtam pár golyót, hogy mentsem a menthetőt: az estényi időmet és a kedvemet.

A dolog lényege a következő: apró gombolyagokat készítünk, a szál végét horgolótűvel a gömb közepébe húzva. Itt még tetszett a játék, a cuki gombolyagokkal több tervem is volt..

Aztán ezeket egy zokniba kötözgetjük, majd bedobjuk egy forró mosásba, ahol a fonalak szépen nemezelődnek... elvileg.

Hát egy frászt.
Most tekintsünk el attól, hogy a nemezelendő gombolyagok közé két superwash fonal is került, ez nagyon amatőr hiba. Viszont a többi sem állt össze. 

Kiválasztottam aztán a legszebb színű néhányat, amit kézzel hosszan nemezelgettem, amivel eltűnt minden szép rajzolatú gombolyagság, de olyan egyenletes sem lett, mint a sima is nemezgolyók... egyszóval rondák. De legalább a színük szép, khiszen a kedvenc fonalaimból készültek, így hát felfűztem nyakláncnak, és hordom is (csakazértis). A hervasztó akció tanulságos volt: nemezelni csak szöszből, csak pontosan, szépen, úgy érdemes... legalábbis ezt a megoldást én senkinek sem ajánlom.

Leltár

Szerettem volna elmenni a Kacskaringó Fonalfesztiválra, amely ezekben az órákban zajlik. Annyira kacérkodtam a gondolattal, hogy már meg is szerveztem az utazást, és a gyermekeim elhelyezését... csak hogy végre egy helyen, egy lendülettel megtapogathassam az összes Malabrigo-t és Madelinetosh-t, megcsodálhassam a szépséges színárnyalataikat, a Nina, Bilum, Buci és egyéb kézzel festett csodákat, hogy élményeket szerezzek a  rokkán font fonalak textúrájáról, és magukról a rokkákról és a fonásról is... és sorolhatnám napestig a vágyakat, amelyek feszítik a magamfajta fonalfüggőket. Biztosan elcsábultam volna, és vettem volna például egy rokkafelújító készletet a Kromskytól, meg valamilyen fonalat, akár többet is, amely nélkül persze nem tudok élni tovább...
Azután mélyen magamba néztem... majd a gardróbszekrénybe, és nagy nehezen leküzdöttem magamban a kínzó, telhetetlen bírvágyat. Mert, khm, azért van mit kötnöm:

Íme a három éve halmozódó, mintegy százhúsz gombolyagból motringból álló fonalkészletem. Egyik szebb, mint a másik, és nem is tudom, valaha kiürül-e ez a kincstár, olyan lassan/ritkán kötök.
 (Ez a vágyaknak nem szab gátat, persze... például nagyon szeretnék valami rusztikus, natúr szürkés-barna tweedfonalból is kötni egy pulcsit egyszer, állandó sóvárgás tárgyai a kékekkel-barnákkal kevert vörösek, meg a különböző zöldek-kékek sem hagynak nyugodni, de van szépsége a várakozásnak is.)

Tehát maradtam itthon, és átadhatom magam a rég halogatott nagytakarítás és vasalás erkölcsileg sokkal magasztosabb teendőinek, a lemondás szabadságának dicsfényében ragyogva. Esetleg este még el is kezdem a gyerekeim télre szánt sapkáit - maholnap itt a zimankó... Elképesztően erényes asszony az ilyen, nemde? :-)

Álomszürke ajándékot kaptam Annástól

Annás blogját olvasva kívántam meg végérvényesen a növényi fonalfestést (is, meg a horgolást), s lelkendeztem nagyon minden szürkés-zöldesre sikerült, számomra fokozhatatlan szépségű, ólmos ködökre emlékeztető szín láttán. Ki kellett próbálnom, és egy új szenvedéllyel lettem gazdagabb, általa.
Nyár vége felé aztán, mikor megérkeztünk a Balatonra, anyósom egy csomaggal fogadott. Egy kis, (szürke!) levél volt benne, és három motring elképesztően szép fonal! Növényekkel - lilakáposztával és vérszilva termésével festett Drops Lace fonalak. Micsoda ajándék!
Meglepődtem, és egészen meghatódtam, hogy ezt csak így? Nekem? És pont ezeket a legjobban szeretett színeket? És pont akkor, amikor annyira mélyponton voltam? Nagy nekikeseredésben és tépelődő álmatlanságban teltek akkoriban a napjaim, így ezek a fonalak abban a pillanatban nemcsak Annás, hanem az isteni kegyelem vigasztaló ajándékai is lettek számomra. Most újra megtapasztalhattam a figyelmes Gondviselésnek azt az ingyenes, ki nem érdemelt, és túláradó szeretetét, amely mindig a szomorúság legmélyén adatik meg. Ez után kezdtem a helyemre zökkenni - az ajándékba kapott fonalak kisimították a gyűrődéseket.
Annás nem tudhatta ezt persze- az ember tudtán kívül is lehet "angyallá" - Isten zseniális (el)rendező. Nem is ismertük egymást, akkor még, csak egyszer kiderült, hogy az ő párja és az én anyósom munkatársak, és ez számára elég apropó volt ahhoz, hogy ilyen bőkezű ajándékkal lepjen meg engem - egészen elképesztő nagylelkűség! Három motring csipkefonal, és milyen!

Aztán, hogy a fonalaimat, és közöttük ezt a csomagot is, egy nagy rámolás alkalmával bepakoltam a gardrób tetejébe, míg az egyéb holmik szanálásával végzek. Aztán el is telt két hónap kötés nélkül - elkezdődött az iskola és a munka.
Történt, hogy néhány napja egy designvásáron vettem részt a kerámiáimmal (Materra), fáradtan álltam a stand mögött.  Jött egy körömbeli anya a lányával, aki nagyon kedvesen rám mosolygott, s én vissza, de nem tudtam, hogy ki ő. A tekintetem a ruhájára tévedt... jaj de ismerős az a kötött felső, az ujja, az anyaga, és igen, a három gyöngyház gomb a nyakkivágásban... végül megpillantottam az ezüst gömb medált - és akkor hopp, leesett a tantusz, és nagy izgalomba jöttem. Ó, hát te vagy az? - kiáltottam fel, és annyira de annyira örültem, hogy végre igazából is találkozhatunk, és személyesen is megköszönhetem ezt a kedves ajándékot, ami olyan sokat jelentett nekem!

Így hát most előszedtem a fonalakat - annál is inkább, mert ideje lenne elkezdenem megkötni az idei sapkákat, sálakat a gyerekeimnek - és végre lefotóztam ezeket a boldog szürke felhőket is.
Még nem tudom, mi lesz belőlük, kendő-e vagy kardigán.
Talán dupla szállal kötöm majd. Lehet, hogy minden motringból két gombolyagot csinálok, és így képezek 6 színárnyalatot (a+a; a+b; b+b; b+c; c+c; c+a)... és így kötöm csíkosra. De addig is, míg eldől: gyönyörködöm.

Nyári emlék

Fokozhatatlan gyönyörűség: finom perzsiakék Malabrigo kardigánt kötögetni a szépséges szlovén vízpartokon, a Bohinj-i tónál, a tengerparton.

Nagyon lassan haladok, olyan vékony a fonal, de az apró mozdulatok végtelen ismétlése boldog időtlenségbe ringat itt, a nagy vizek csöndes partján, amelyek a mozdulatlan örökkévalóságról hallgatnak. Csend van kinn és csend van benn, áldott, csöndes hullámzása a víznek, a gyapjúnak, az örömnek, a létezésnek.
Vagyok.

 Nem út és nem cél:
érthetetlen, gyönyörű
helybenröpülés.

(F.Á.)

Tengerzöld alpaka kardigán

Hónapokkal ezelőtt elkészült, és várja a hűvös időket ez a kardigán, amit a hőn szeretett Drops Alpaca (7815) fonalból kötöttem, húsvéttól nyárig.  Bár vékony a fonal, és kötni is nagyon lassú volt 3,5-ös tűvel (az én tempómmal), de ez a szöszös alpaka mégis olyan hihetetlenül meleg, hogy az igazán csikorgós téli hidegben nagy öröm lesz hordani. De a színe miatt muszáj felvennem néha kevésbé hűvös időben is: örök szerelem ez az árnyalat, annyira a magaménak érzem! (Fűztem hozzá egy ásvány nyakláncot, és most úszom a tengerzöld boldogságban.)

A Holdenem is félig ebből a fonalból van, szeretik is egymást:

Normális fagombot nem találtam ebben a méretben hozzá, csak sárgásra érett lakkozásút, így vettem natúr fagombot, diópáccal pácoltam, átcsiszoltam, lenolajba áztattam, szárítottam, és ez végre gusztusosnak találtatott:

Nem bírtam épkézláb tárgyfotókat készíteni róla, de annyi baj legyen, mert úgyis minden különlegességet nélkülöz ez a teljesen együgyű, sima kardigán. Összeillünk, nagyon szeretem.

Babszem Máté sapkája

Keresztelőre készült ez a kicsi sapi - nagy élvezettel, úgy egy nap alatt. Igaz, először tartottam attól, hogy képes vagyok-e megcsinálni, aztán pedig attól, hogy nem lesz-e túl nagy, legvégül pedig attól, hogy nem lesz-e túl kicsi? De aztán sikerült megkötnöm - életem első, szöveges minta alapján kötött műve, iszonyúan büszke vagyok magamra :-) - és a méret is éppen megfelelő lett ahhoz, hogy egy fél éves kisfiú most, ősszel majd viselni tudja. Talán még tavasszal is... (A színt az édesapa Fradidrukker mivolta határozta meg.)

A mintát (Lil' Midi Bean) régóta nézegetem, annyira fokozhatatlanul cuki manósipka ez, de én még egy kis csücsköt is hozzákötöttem, a manóság fokozása végett.

A fonal a néhai Barka Piktor Fecske, saját festés (ez itt).

(Nem jó fotók: szegény Máté az unokatestvére kezében ficánkolt egy viszonylag napfényes ám szűk mellékhelyiségben, míg a negyven fokos kánikulában kénytelen volt eltűrni magán ezt a meleg ruhadarabot - nem is kísérleteztem a fényképezéssel tíz másodpercnél tovább.)

Kék csavar

Még a nyár eleji, hatnapos nyaralás alatt kötöttem meg a nagyját ennek a kardigánnak, aminek a színe  nagy szerelem, a mintája meg az első csavart próbálkzásom. 

Csak úgy, mint az előző kardigánt, ezt sem kottából kötöttem, hanem saját elképzelés nyomán - mert lusta vagyok mintákat bogarászni, szemeket és sorokat számolgatni. A módszer hátránya, hogy ezt is (mint az előzőt), túl bőre kötöttem elsőre, és így egy napi munkámat, kb 15 centit vissza kellett bontanom, mikor leesett a tantusz a fülledt balatoni éjszakában. (Viszont a másfél arasszal rövidebb sorokkal mennyivel gyorsabban haladtam!) Egyszerű, vastag, és kényelmes V nyakú kardigánt akartam, kis díszítéssel, és lőn. A kék jó választás volt vízpartra, viszont a vastag gyapjúval összeizzadtam rendesen, kiváltképp, amikor a klíma nélküli autóban, a déli, ötvenfokos verőfényben kötöttem az anyósülésen, és mint vastag pokróc, borított be a leendő kardigánom. Igen, határozottan pokróc, és nem pléd: ez a Drops Karisma, bármily csodás színű, a finom cirmossága is szépséges és puhának is tűnik gombolyagban, de megkötve eléggé sprődnek érzem. Kardigánban ez engem nem zavar, de azt még meggondolom, hogy a fiamnak ilyen fonalból kössem-e meg a következő szezon sapka-sál szettjét (már megvettem egy télvégi akcióban.)
Összességében elégedett vagyok, és veregetem a vállam.

UPDATE:  Pár hete elkészült, és már csak a gombjait várja a kardigánom.

SBS kendő, stb kardigán

 Ezt a pávakék színű, (valahavolt) Barka Vasárnapból (merino-kasmir) horgolt SBS kendőt már 2012 karácsonyán is horgoltam, de csak most lett kész. Hiába a fantasztikus szín, hiába csodálatosan puha kasmír-merinó puhasága, annyira vékony a fonal, és a tű, hogy iszonyú lassan haladtam vele. Na meg aztán rettenetesen unalmas a mintát ilyen hosszan ismételni. Nem mondom, tetszik nagyon, és a finom, vékony fonal miatt nem is túl robusztus, hanem filigrán és könnyű, nem úgy mint más horgolmányok, de leginkább túl akartam lenni rajta. Annyira meguntam horholni, hogy évekre félbehagytam, inkább már kötöttem volna belőle valamit, de sajnáltam lebontani is.  Akkoriban, három éve bele voltam szeretve a horgolásba, mert mámorító volt, hogy azt értem, hogy nagyon könnyen tudok így csipkét varázsolni. A South Bay Shawlette mintája meg (tájékozatlan kezdőként) nagyon tetszett. De azóta már kötéssel is képes vagyok egyszerűbb csipkéket készíteni, és rengeteg, sokkal szebb mintával találkoztam az azóta felfedezett ravelry kimeríthetetlen bugyraiban. Ráadásul kötni jobb, gyorsabb, és könnyebb, finomabb lesz a kész mű is.... na és persze sokkal kevesebb fonalat emészt fel. (Csak a mintákat nehezebb megfejteni, és bonyolultabbak a tánclépések - de a youtube kötősvideói nagy barátaim, és sokszor segítenek a bajban.)

Most aztán nekiálltam és néhány autókázás alkalmával ráhorgoltam még azt a 7 sort. Örülök hogy végre kész,vége, de blokkolva már szeretem a kendőt is! 

Időközben egy kétnapos utazás alkalmával elkezdtem a Persia árnyalatú Malabrigo Sockból is egy kardigánt, (ebben az évben a harmadikat, hihetetlen) hogy amikor majd Szlovéniába utazunk nyaralni, legyen valami egyszerű kötnivaló nálam. Sima, felülről egyben kötött raglánujjú kardigán lesz ez is, mert a színjáték önmagában is gyönyörü, most nem vágyom extra mintára. Már eljutottam az ujjak leválasztásáig, és a hosszabb-rövidebb autóutakon a kilométerekkel együtt csak rónom kell az egyszerű sorokat is harisnyakötéssel.Továbbá azért is célszerű ez a projekt az útra, mert a fonal vékony, a növekvő cucc és a csökkenő gombolyag alig foglal helyet a táskában. 

Balatonszín

Ez utolsó fonalfestős poszt - most egy darabig egészen biztosan nem festek fonalat. Talán majd csak akkor, amikor jövőre végre elvetem a festőcsülleng és indigó és festőkeserűfű magvakat, amit még tavaly vettem, és kikelnek, meg is nőnek, mert ezek a lehetséges indigókékek még erősen foglalkoztatják a képzeletemet, de egyébként úgy érzem, alaposan kijátszottam magam ilyen téren. Sőt, a termés is rengeteg: a lassú munkatempómat tekintve több évi kötésre elegendő fonalam van ezekkel együtt.

Most a legutolsó festéssel sikerült végre az is, amit mindig szerettem volna: a Balaton színe, vagyis az a finom zsályazöldes-szürkés-kék, amit annyira szeretek!

 Először timsóval pácoltam a fonalat, aztán egy több hónapos (de csodálatos módon nem romlott) lilakáposztás fagyalbogyó-lében főztem, majd kissé belemártottam a múltkori sárgás menyecskeszemes festőlébe is, de épp csak pár percre, hogy enyhén eltolódjon a kékje a zöld felé, végül rézpácban is főztem még egy egészen kicsit. Ahogy hűlt a fonal, egészen sötét szürkészöld volt - ki lettem volna békülve azzal is, de aztán az öblítés és szárítás során ilyen középtónusúra változott.

A felső képen pedig az immár teljes, növénnyel festett palettám látható. Szép, kedvemre való és meglepően intenzív színkör, annak ellenére is, hogy majd' mindegyik gombolyagnak feketével tört, sötét tónusú színe van. A pirosak, narancsok, lilák, a fűzöld hiányoznak belőle, a sárga is csak okker formájában szerepel. Ezeket az árnyalatokat könnyebb ételfestékkel elérni - lásd a blog fejlécét.

Kedves Kemendi Ágnes, köszönet a festőtudományért,  és kedves Annás, köszönet neked is, hogy annyi növénnyelfestős tapasztalatodat megosztottad, hogy a szépséges árnyalatú gombolyagjaid a hangulatos fotóid olyan erős vágyat keltenek az emberben a kísérletezésre!

Színharmóniakeresgélő

Apránként megfestettem minden fehér fonalat, és felgombolyítottam minden színes motringot. Rakosgatom egymás mellé, párosítom, összeadom és kivonom őket, osztom-szorzom a mennyiségeket, mire elég egy-egy paletta, mennyi kell egy kardigánhoz.
A fenti, kékes motringokból, amelyeket tavaly jobbára fagyallal festettem, meg káposztával, plusz némi bodzával festett, a szappanos öblítéstő végül szürkésbarnára tompult fonalból is kardigán lesz, a távoli jövőben, a víz jegyében.

És lesz egy másik is, egy kert-kardigán: a föld, a por, a növények, az avar színeiből.
Ezen gondolkodtam az előző posztban, mostanra kialakult a végleges színösszetétel:

Először benne volt az a csodálatos Malabrigo Arroyo is, de mivel kissé hidegebb színek alkotják, kilógott kicsit ebből a meleg, fűszeres-földies színű sorból. Akkor raktam még mellé ételfestékkel festett padlizsánlilát, de az is inkább fűszeres, tüzes volt, így még egy hideg kékesszürkét is hozzárendeltem, egy maradék Felhőt, meg az időközben megfestett dióbarnát... de valahogy túl színes lett az egész - a maga sötét tónusaiban is túl sokféle:

 És mivel a próbakötésnél az elejét elfelejtettem szaporítani, le kellett bontanom úgyis, így hát kivettem közülük a finom, titokzatos kékes-szürkés-lilás színeket:

...maradt tehát az őszi, földes-gyógynövényes színskála, a csak növényi festésű gyapjak:

A színtörténet:

A bodzás fonal a tavalyi festéskor elég jó kis szürkésbordó volt, inkább szürke, mint bordó, de mégis volt benne valami bodzás-padlizsános szín. Ahogy állt, egyre szürkébb lett, kissé lilásszürkésbarna. Aztán gombolyítás előtt kimostam gyapjúmosószeres vízben, hogy lássam, mivé alakul, hogyha majd kimosom egy kardigánba belekötve, ne érjenek kellemetlen meglepetések. Az eredmény: a föld, a száraz, poros föld enyhén barnás szürke színe. Szép ez is. Ebbe a földbe ültetem majd a növényeket... egyszer, a távoli jövőben, ha nagyon sok időm lesz kötni.

Ja, és közben megfestettem a Balatont is...

Fonalevolúció

Vannak fonalak, amit újra és újra átalakulnak, át meg átfestődnek, és csak nagyon lassan, sok-sok keresgélés, és próbálkozás után találják meg az igazi identitásukat. De mindig bizakodom, hogy egyszer csak úgy születnek újjá, hogy össze tudnak simulni egymással.

Tavaly próbálkoztam meg először a növényi festéssel. Ekkor született az a két, egymással szépen összeillő olívás árnyalat, a kajszibarack levelével a sötétzöld, meg a varádiccsal festett mustáros sárga.

 Keletkezett ugyanekkor egy nagyon másféle, világoszöld is, szép egyébként, csak a többi növénnyel festett fonalak között tűnt kakukktojásnak. Először, amikor timsóval előpácolva megfestettem répa és vadmurok zöldjével, akkor halvány, hideg sárga lett, aztán rézpácba tettem, akkor UV zöldre váltott. Akkor aztán belemártottam rövid időre a bodza festőlevébe, ettől egy kissé fakóbb, tompább hidegzöld lett. Most, amikor válogattam a színeket, hirtelen elhatározásból átfestettem hagymahéjjal, (mert megmolyosodott a konyhában, de kidobni sajnáltam...) amitől elnyerte ezt a csodálatos mély arany-okker színét. Így már szépen harmonizál majd a korábban festett olívazöldes-sárgás színekkel.

előtte-utána

 Ahogy gyülekezett a társaság, éreztem, hogy ők így együtt egy csíkos kardigánná akarnak lenni, egy szép fűszeres-őszies, vidám kardigánná. De kevesen voltak még. Ekkor betoppant közéjük egy illusztris vendég, egyenesen Uruguayból: Malabrigo Arroyo. Sötét és titokzatos, tele mély zöldekkel, lilákkal, éjkékekkel, barnákkal. Candombe árnyalat. Egyből megtalálták az összhangot, de az aranyszínt ellenpontozó mély akkordoknak társra volt szüksége... Az a két gombolyagnyi gyapjú halvány rózsaszín Libikóka volt egykoron, aztán tavaly vad püspöklila lett ételfestékkel, de hiába. Most jött el az ő ideje: a hagymahéj-főzetben éjsötét padlizsán-lilává változott-tompult, és beállt a csapatba ötödiknek.

Már sokan vannak, de talán még egy dióval festett zöldesbarna vagy sötétbarna gombolyag is csatlakozik hozzájuk, ha megszületik. A lassú munkához idő kell...de mire sikerül befejeznem az utolsó simításokat életem első két, csaknem elkészült kardigánján, addigra talán ez a harmadik is készen áll majd a nagy kalandra.

Csavaros

Igaz, még nem fejeztem be életem első kardigánját, a sötétzöld alpakát, de már csak az ujjai vannak vissza, illetve a passzé az elején-nyakán, de a hétvégén mégis elkezdtem egy új kardigánt Drops Karisma fonalból.
A színe csodálatos, olyan, mint egy álom, mint Rofusz Kingának ez a grafikája, ami előttem lóg a falon:

Mostanában többet kell utaznunk hétvégenként, és akkor az anyósülésen megtáltosodnak a kötőtűim is. Ezt pedig el kellett kezdenem, mert kitaláltam, hogy mi legyen belőle, és ki akartam próbálni, hogy működik-e egyáltalán. A kész mintaleírásokkal még mindig hadilábon állok, és könyebb kihiívásnak tűnik kitalálni valamit az én csekély tudományomnak megfelelően, mint sillabizálni - és nem elvéteni - egy bonyolult, angol rövidítésekből álló végtelen kódrendszert, amiről nekem mindig a Mátrixjut eszembe.

Sokkal nagyobb kedvem és önbizalmam van kitalálni inkább valamit, még akkor is, ha ez nyilván nem lesz olyan különleges, mint egy profi minta alapján készülő kötemény... de nekem jó lesz.
Azt például tudtam, hogy ebből a fonalból valami enyhén mintás kardigánt szeretnék, és mivel nemrég láttam (és megértettem) egy videót a csavart mintákról, gondoltam, kipróbálom azt.Az ujján és a háta közepén húzódó függőleges csavarás nem tűnt bonyolultnak, de azon sokat gondolkodtam, hogy hogyan tud a V nyakkivágással párhuzamosan futni ugyanez a minta, aztán függőlegesbe kanyarodni... de azt hiszem, megoldottam.
A rettenetesen vékony és a fém tűkről folyton lecsúszó alpaka fonal után extázis gyorsan haladni ezzel a vastagabb gyapjúval (ami ráadásul tapad a fa kötőtűkre). Remélem, ruhadarab is előbb lesz belőle... Bár önmagamhoz képest elég sok eredményt fel tudok mutatni az idén, ha nem is kötök havonta egy új cuccot (igaz, ez nem is cél). Elkészült idén, még februárban, a tavaly épp csak elkezdett Holden kendőm, kötöttem márciusban egy hatalmas, csupacsipke Dane kendőt, tök jól haladok egy vékony kardigánnal, és most elkezdtem ezt az újat. Remélem a nyári nyaralásokba belefér még egy csíkos kardigán is, és a gyerekek idei sapka-sál szettje. A többit meg majd meglátjuk.

p.s.:
Ja, és lett egy csodálatos szépségű Malabrigo Sock fonalam is, persia árnyalat, de még nem tudom mi lesz belőle... egyszer...