Serenity, a magam módján

A különféle szürkészöldeskékes színek mindig levesznek a lábamról. A Balaton, hát persze.

 Különösen hajlamos vagyok elcsábulni, ha fonalakról van szó. Ahogy az előző, türkizes kendőt befejeztem, máris elkezdtem egy újat. Ez a fonal (Drops Alpaca 7323-as mix) sokkal inkább vízszínű, tompa, visszafogott szürkés szín, aligzöld, de közelről kékek és natúr drappos krémszínű szálak vannak benne. Álomszép. (Akkor vettem, amikor épp nem is akartam vásárolni, de a seszínű webshopos kép után a fonal valóságos arca olyan izgalmas és elbűvölő volt, hogy nem tudtam otthagyni.) Valami teljesen mást terveztem belőle készíteni, Nina egyik hasonló, de gyapjú-bambusz összetételű fonalával szerettem volna társítani, ami olyan lett volna, terveim szerint, mint a fényes víz felett gomolygó puha köd, egy októbervégi napon. A két fonal textúrája ugyan elütött valamennyire, de a színük túlságosan is hasonlított, így nem egy izgalmas kontraszt lett volna a két fonal házasságából, hanem inkább csak egy zavaró disszonancia. Ezért úgy döntöttem, hagyom mindkettőt külön kibontakozni. Két és fél gombolyag alpakából készült ez a kendő, amit a saját fejem után menve alakítottam holdsarló formájúra (elkezdte úgy, mint ahogy ezt kell,  egy szakaszon hajlítottam az íven úgy, ahogy itt történik, párszemenként)majd aztán, néhány random lyuksor után a Serenity mintája mellett döntöttem, ebből tettem rá egy kis egységet, végül pikókkal zártam - mert a pikó nagy barátom lett az idők során, sőt, ez már valóságos mánia,  mindenre pikót kívánok. :-)

Cameokorszak, első felvonás

Ez a kendő már legalább egy hónapja elkészült, csak a fotózás hiányzott a mutogatásához. Igaz, eddig nem is hordtam még, mert olyan fura arányai vannak, annyira hosszú, és ehhez a hosszúsághoz olyan nagyon keskeny, hogy meg kell vele barátkoznom (ha minden kötél szakad, sálként), illetve újra szeretném blokkolni úgy, hogy nem hosszában, hanem széltében nyújtom inkább.
(Ez persze nem akadályozott meg abban, hogy azonnal elkezdjek még két másik Cameo kendőt :-D  - az egyik eleve gyereksál lesz, a horgolt baktus kötött alternatívájaként, a másikat viszont nagyobbra kötöm vékony fonalból, hogy elég széles legyen... igaz, így egyúttal nagyon hosszú is lesz, de majdcsak megtanulom, hogy másképp viselni, mint a vállkendőket.)

Ahogy már itt is írtam róla, a sötétebb fonal 10 deka Zitron Ecco, merino, a Bilum által festve, a kékesszürke pedig Annás mákszirommal festett, gyapjú-selyem-kasmír fonala, 5 deka mindkettő közepes vastagságú fonal. Mindkét fonal színéért rajongok, ez a színkombináció nagyon én vagyok, úgy érzem. Ha beköszönt az ősz, és újrablokkolom, szélesebbre, le sem veszem majd a nyakamból ezt a kendőt.

...és itt készül a következő:

Gigantikus ginkgo kendő

Végre elkészült a fél éve kezdett, apránként, csigalassúsággal kötögetett Ginkgo kendőm. A Ginkgo csipkemintája nagyon tetszett, rég fájt rá a fogam, de a kicsi kendőcskéket nem szeretem, mert nyáron kardigán, télen meg sál helyett hordok kendőt, de nyaklánc helyett soha. Így hát ezt igazán nagyra növesztettem, a mintát oldalanként 6 helyett 11-szer ismételtem meg, így a háromszög átfogója több, mint két méter lett. Olyan mint egy nagy pléd, bele lehet burkolózni, viszont a zoknifonal vékonysága miatt kecses darab. Sokáig tartott, de megérte. 

 A Balatonon és oda(onnan) vezető utakon kötöttem bele a legtöbbet:

A csipkerész aztán már három nap alatt elkészült - mert nagyon élvezetes kihívás volt, igazi flow, akkor is, ha a kendő mindkét oldalán adott munkát - igaz, néha összekevertem a négyféle fogyasztást, a legutolsó sorba pedig végképp belezavarodtam, de mivel nincs olyan vadul blokkolva, nem feltűnő.

 Nina festette ezt a csodálatosan szép, zöldeskék színű fonalat - konkrétan Sheepish Twist 100g/ 400m (80% extrafinom superwash merino és 20% poliamid, de utóbbi nem érződik) Juniper árnyalat. Az egyik kedvenc színem ez a Balatonba kevert petrolkék - amit a képek nem elég hűen adnak vissza.

Az első Cameo

Mondanom sem kell, hogy az előző posztban mutogatott félkész dolgokat azóta se fejeztem be, most mégis újat kezdtem. Jó ideje szemezek ezzel a Cameo kendővel, de valahogy eddig nem volt merszem hozzá. Most hirtelen felindulásból nekiugrottam, és hála az internet csodálatos világának, sikerült nagy nehezen megfejtenem mind a "kf/b", mind a kendőszéli lépcsős pikók titkát.
Az eredeti mintát, ha jól látom, sockból tervezték, de én viszonylag vastag fonalakat választottam hozzá: A csodálatos, szürkésbarna összhatású, de valójában bordóval és zöldesszürkével tarkított sötétszürke merinó fonal Zitron Ecco, a Bilum által festve, a kékesszürke pedig Annás mákszirommal festett, gyapjú-selyem-kasmír fonala. Mindkettő egy csoda, eleve egymáshoz vettem őket a Kacskaringón. Annás fonalait itt láttam először élőben, fantasztikusan szép finomságok! (Ezen a fonalvásáron egyébként főleg Malabrigot szerettem volna nézni és venni, mert az Aguas árnyalat izgatta a fantáziámat, dehát ők nem voltak ott, viszont volt helyette ez a két csoda, és további vízszínű csodák Ninánál, úgyhogy gyorsan megvigasztalódtam, a piac farkastörvényei kegyetlenek :-P ).

Ezekkel a vastagabb fonalakkal jó robosztus lesz a kendő a lustakötés miatt, mintha horgolt holmi lenne, persze könnyebb annál, de iszonyú meleg paplan lesz, azt hiszem... viszont legalább gyorsan elkészül. A lustakötés nem a kedvencem, az már biztos, kötni sem, kinézetre sem, és érzetre a vastag hullámkarton szerkezete sem, dehát a képeken olyan szépek ezek a kendők, ezért nagyon kíváncsi vagyok a végeredményre. Ha bejön, akkor Nina csodás, bronzos-türkizes, fingering fonalával is játszok egy ilyent nemsokára. 

Utazóskötős poszt

A múlt heti nyaraláson végre volt idő pihenni, és kötögetni:

Ez amolyan feltételes reflex: ahogy kilépek a munka és háztartás bűvköréből, automatikusan nyúlok a kötőtűimhez, és el se engedem hazáig, minden alkalmat megragadok.

 Kicsit úgy vagyok ezzel, mint Hamvas Béla a borral: inni mindig mindenkor, minden körülmények között lehet.

Ez egyébként egy kardigán lesz. A KTF fonalat nyáron se rossz kötni, mivel olyan madzagszerű a beavatásig, nem melegít annyira a paplanná növögető kötemény. És a vastagabbik olyan üdítően haladós: már csak egy ujj hiányzik.

Egy bőröndnyi fonalat és kezdeményt vittem magammal. Haladtam kicsit a ginkómmal is:

 ...és horgoltam néhány afrikaivirágos blokkot is... hát egyszer majd csak meglesz az ötven darab:

Hajrá f

Ezer éve nem csináltam semmit a fonalaimmal, hacsak azt nem számítjuk, hogy egyszer fotózási segédeszköznek használtam az egyik (egy éve) félkész kardigánomat, mert a malabrigo sock persia annyira passzolt a kék tálam mázának árnyalatához...

Most viszont! Ez a hajráf ajándékba készült egy tündéri szőke kislánynak, akinek az anyukája nagyon szereti ezt a mályvás-barnás-zsályás színvilágot a kisasszony ruhatárába csempészni. (Jó lett volna még bele valamilyen haloványabb fáradt rózsaszín vagy púderszín, dehát nem volt, az utolsópillanatos ajándékoknál az ember abból főz, amit a speizban talál.)
Horgoltam pár virágot, és pár bimbót (szellőrózsákra és hunyorokra gondoltam közben), lásd fenn, aztán rávarrogattam sorban egy hajráfra, amit előzőleg ezen a középső szakaszon körbehorgoltam.

 A macska meg nem hagyott fotózni... bár lehet, hogy csak fel akarta próbálni, de majd inkább a tulajdonosán próbálom lefényképezni.

Nagymama virágai

Három éve kezdtem el ezt a nagyinégyzetes huzatot, tavaly ősszel horgoltam rá a hátulját, de csak most sikerült beletenni egy kispárnát, és elhelyezni a kanapén - nem szoktam elhamarkodni a kis puha cuccaim készítését :-)

Növényifestett cikkcakksapka

Hát, lehet, hogy a chevron minta már olyan rég van divatban, hogy ki is ment belőle, sőt, biztosan az ombre iránti lelkesedés sem tart már sokáig, ennek ellenére én épp most kötöttem bele ezeket egy még-épp-hogy-csak-trendi sapkába. De mivel a trendek úgysem annyira foglalkoztatnak, illetve, egytől egyig mindet épp a végén, vagy csak az elmúltával kezdem el megszokni és megkedvelni, ha egyáltalán megkedvelem, így aztán ez a sapka épp hozzám való. A növényi festésű fonalakból , miután megkötöttem a kardigánomat, még maradt egy csomó, és a színes-mintás kötést (nem tudom mi a neve, intarzia?) is ki akartam próbálni idén. A dologhoz EZ a sapka hozta meg a kedvem, és EZ, de nem akartam egyből egy előre adott mintával gúzsbakötni magam.

Azt hiszem, a színes fonalak váltogatása nem az én műfajom, nem élveztem a műveletet különösebben, és nem is vagyok elégedett a végeredménnyel. Bár az öblítés-szárítás után elfogadhatóbb lett a kötéskép, mint amilyen előtte volt (lásd a második képen), de még mindig nem az igazi. De azért nem bánom, hogy kipróbáltam.

A sapka alapszínét bodza adta, az első cikkcakk gilisztaűző varádics, a második sárgarépa levele és hagymahéj, a harmadik pedig zölddióburok.

Egy kis koratavaszi kaland volt ez - és azt hiszem, sapkából idén elég is lesz ennyi. Jöhetnek a kendők és a kardigánok!

Semmicske sapkácska

Az elmúlt időszakban három sapkát is fabrikáltam, az előző posztbéli csavartat, ezt az egyszerűt, és még egy cikkcakkosat is (erről később). Ezt a csíkosat a februári lilás kendőmhöz kötöttem, mert volt még pici a csodás Malabrigoból, és a lilából is egy kevés, meg tettem hozzá egy kis maradék zöldes alpakát, ami szintén előfordul a színes fonal árnyalatai közt. Épp a mostani átmeneti időjáráshoz jó, főleg olyan napokra, amikor nem akarok nagyon virítani. Szeretem.

Csavart sapka

Ezt a vadkacsakék Malabrigo Rios fonalat születésnapomra kaptam, és mindenképp valamilyen csavaros sapit szerettem volna belőle, aztán végül erre esett a választásom: Cable hat. A minta remek, ingyenes is, rajzos is, szép is, a méret tökéletes lett, mégis utáltam kötni, annyi macera van a rengetegcsavargatással. Legalábbis én már alig vártam hogy befejezzem.

 Kicsit aggódtam, hogy túl hamar jön a nyár, és nem tudom hordani, de aztán mégis visszatért a hideg - legalább ennyi örömöm volt benne. Jó meleg ez a fonal, és a képhez képest sokkal zöldebben virít. (lásd alább az első kép). Szeretnék idén kötni hozzá egy ginko kendőt, az alábbi Ninafonalból, amire egy adventi lakásvásárban csábultam el. (El is kezdtem, mert mindig kell egy egy-fonalas, egyszerű kötnivaló is a táskámba, apránként elkészül majd.) És ki akarom próbálni az egyujjas kesztyűkötést is, talán a lámpás árnyalatú Malomból.

Ahhoz képest, hogy tavaly ősszel megállapítottam, hogy rengeteg fonalam van raktáron, és nincs is szükségem semmire, nagyon nagy örömmel vettem még egy csomót januárban, a szülinapi ajándékutalványokból:

 Most aztán tobzódhatok! Nemsokára a bordó békát fogom kardigánná kötni...

Feketeleves

Mennyivel egyszerűbb lenne minden, ha nem kellene folyton-folyvást eldolgozni, feldolgozni valamit, ami a háttérben, az élet fonákján, kilógó szálakként zavarja az összképet, helyet foglal, birizgál, dudorodik... Még csak nem is kell hozzá hiba vagy valami rontás, amit javítani kellene: hiszen a legszebb, legjobb, legértékesebb dolgok összeillesztése is annyi pluszmunkát igényel, mire igazán hordható lesz az élet, ez az egyetlen. Mire összesimul az emberben a többféle hivatás: a nő, az anya és a művész, vagy mire békét köt a jelen és a múlt, és mire végre összecsiszolódik a másikkal, másokkal. Mennyi aprólékos, kitartó munkára van szükség, mire - az időnk közepére érve, talán - végre komfortosan viselhetővé, elviselhetővé válik ez a játék! Mire ez a sok szál már nem csak végeérhetetlen kihívás lesz többé, hanem védelmező burok, melengető élettér.

Színhűbb

...kép a "semmikülönös szettemről", az árnyaltság kedvéért. Nem mintha olyan jelentős dologról volna szó, ami több posztot is megérdemel, csak nem hagy nyugodni ez a színtelenség. De még ez sem a teljes igazság: a padlizsán megvan, de a köztük ragyogó smaragdszínek az én kis titkaim maradnak. Úgy tűnik, az objektív valóságot - bár megtapasztalható - átadni nem lehet...

Alkonyat

A családi síelés alatt készült ez is. Semmi különös, csak egy egyszerű kendő. Igaz, eredetileg nem ennyire egyszerűre terveztem, de aztán megszerettem mégis, az időtlenségét - a 19. század végi, bársonyszalagokkal kivarrt polgári viseletek jutnak róla eszembe.

A színeit inkább elmesélem, mert lefényképezni lehetetlen: nem látja a kamera.
Mint az alkonyi derengés, olyan. Vagy ahogy az álmosan összezáródó pillák között beszűrődik a külvilág,  egy borongós februári hétköznap délután, bóbiskolás közben...

St. Michael im Lungau, Ausztria

Nincs benne fekete, hanem lilák és smaragdszín!
Konkrétan: egy szürke (Barka Felhő, New York), és egy mély padlizsánszín fonal váltakozik kezdetben (ez utóbbit én festettem), ehhez kapcsolódik aztán egy Candombe árnyalatú Malabrigo Arroyo, amelyben sok-sok szín előfordul, mégis, a padlizsánlila, a szürke és a szürkés fenyőzöld dominál. (Sem a lila, se a zöld nem jön át a képeken, csak a szürke akárhány árnyalata). Itt sem látszik jól:

Valójában ez volt a lényeg, ez semmit nem akartam, csak egy hétköznapi, nagy kendőt, és azon ennek a szépséges, titokzatos, álomszerű Malabrigo fonalnak egy kis körítést. Valamivel vegyíteni a kendőtesten (nem annyira szeretem a túl cirmos, egybefüggő felületeket), és a szegélyen pedig egy tenyérnyi, egyszerű mintázatú felületen felmutatni a fonal finom árnyalatait.

Először egy lyuksorokból álló mintát akartam, amiben a lyukak ferde csíkokban áttört felületet képeznek, de aztán kedvem támadt kipróbálni a "linen stich" nevű mintát, amely a szövésre hasonlító felületet ad, és színes fonalból nagyon izgalmas tud lenni. A szövés-szerűség stimmel, mondjuk nekem a blokkolás után egészen más képet mutatott: a nyújtástól szinte csak a vízszintesen vezetett szálak látszanak. A fonákján rizsszemes mintára hasonlít. Igaz, így is tetszik:

...csakhogy, a fonal-vezetgetések hosszában összerántják az anyagot, minden sor félig rácsúszik a másikra, ezért meguntam a dolgot négy centi után (lyuksorral ez a duplája lenne), de lebontani sajnáltam volna a beletett munka miatt, így aztán csak befejeztem egy sűrű pikósorral.

Annyira nem lett izgalmas, amennyire annak vizoináltam e fonal tündöklését, na de legalább maradt még belőle, meg a lilából is, amiket majd egy zöld hozzáadásával fogok sapkává varázsolni. Egyszer.

2015-ös összesítés

Túl sok mindent nem kötöttem tavaly - és ez idén sem lesz másként - csak két kardigánt (életemben először), két kendőt, három sapkát (ebből az egyik az első olyan, bonyolultabb darabom volt, amit csupán angol szöveges minta szerint kötöttem - a legnagyobb fless) két nyakmelegítőt, meg befejeztem egy horgolt kendőt, és egy horgolt párnát (évek óta félkész darabokat). Igaz, el is kezdtem egy csomó mindent, aminek majd idén járok a végére.

Ezt még nem is mutattam: A gyerekeknek kötöttem két sapka-nyakmelegítő szettet Drops Big Merinoból. A nyakravalóval nem vagyok elégedett: túl bő. leget hogy lebontom, és sálat kötök inkább...

2016-ban szeretnék kipróbálni két dolgot, amit még nem próbáltam eddig, és ami technikailag izgatja a fantáziámat: a színes-mintás kötést (egy chevron-mintás sapkát, pl, vagy virágosat), és az egyujjas kesztyű kötését.

Befejezek két kardigánt (ujj kell nekik még), és szeretnék még három másikat is kötni (egyszer.... meglátjuk, mire megyünk idén), két vagy három kendő is a vágyak közt szerepel (és akkor lehet, hogy kendőkből meg kardigánokból elég is lesz lassan :-D ).  És persze be akarok fejezni 5 horgolt párnát (majdnem készek), meg két horgolt táskát. Meg asztalterítőket varrni. Meg ami közben adódik :-) A rokkán fonást valósznűleg nem fogom abszolválni, mindent nem lehet...
Végülis mindegy, hogy mikorra is lesznek ezek készen, melyik évben - nem a cél, hanem az út éltet. Az a lényeg, hogy mindig legyen kötnivalóm, ötletem és lelkesedésem.

Aranyokker tájakon

Az utóbbi napokban ismét kötési szabadságon voltam, ezúttal St. Michael im Lungauban.
Míg a családom síelt, nekem a róluk való gondoskodáson túl nem volt más dolgom - főleg, hogy internet híján végül nem tudtam érdemben dolgozni - hogy nézzem-járjam a hegyeket, és kössek.

Azt gondoltam erről a novemberben elkezdett kardigánról, hogy a színei, amelyeket mindenféle növényekkel festettem, az őszi avarhoz illenek igazán. De itt, az alpesi februárban, ahol eleinte hó csak a sípályákon volt, most is éppen ezek az árnyalatok vettek körül. Boldogító volt a szinkron, hogy a kötésemben ugyanazokat a színeket simítom, amelyeket az ablakon kitekintve, a vidéken bandukolva látok: az ősszel elszáradt füvek barnába hajló szalmasárgáját, a még alvó mezők mély okkereit, a zuzmók olívazöldjeit, a kövek szürkéit, a fatörzsek barnáit, és a földet puha szőnyegként borító, száraz tűlevelek sötét rozsdavörösét.

Valójában a kerti növények színeiből születő kardigánnak a gondolata volt igazán inspiráló számomra, viszont a sárgás paletta iránt kissé ambivalens érzésekkel viseltettem, és nem tudtam eldönteni, illik-e hozzám ez a színvilág, amelyet nagyon ritkán viselek. De ennek a még kopár tájnak az ébredés előtti óarany csöndje, visszatartott lélegzete a zsendülés előtti utolsó pillanatban, ez teljesen lenyűgözött, és mélységesen megérintett. A visszahúzódó tájban magamra ismertem. Felismertem a mozdulatlanul várakozó életerők szépségét, vagyis a reményt, hogy az élet feltámad és kibontakozik majd, ha eljön az ideje. Ez a kardigán mindig a reményre fog emlékeztetni engem.

Karácsonyi ajándék-idő

A kánikula kellős közepén kezdtem el ezt a kardigánt, de csak karácsonykor sikerült befejezni - kevés a kötnivaló időm. Igaz, ez már csak a szálvégek eldolgozását meg a gombjait várta hónapok óta... Na de annál nagyobb az örömöm, hogy végre elkészült, és van már Nagyon Meleg Kardigánom, amire, ráadásul, teljesen saját kútfőből rittyentettem mintát - ez életem első csavartmintás darabja. Nem mondom, hogy tökéletes, mert például az ujja lehetett volna kissé hosszabb, kézfejre érő, és a passzét rugalmasan kellett volna leláncolni, mert így kicsit összekapja a hosszát, igaz, blokkolással sokat javult a helyzet. De rendkívüli büszkeséget érzek, hogy egyedül matekoztam ki a mintát elöl, hátul, meg az ujján, főleg arra, hogy sikerült bekanyarítani a V kivágásba :-D Elképesztő. Ez nekem nagy mutatvány volt, és nagy kaland. A blokkolás külön kihívás volt, mert nem is tudom, hogy kellene egy kardigánnal szakszerűen eljárni, meg utána olyan furán nagy lett és lagymatag. A nagyságát mondjuk sikerült utolérnem a bejgliszezonban :-) , de a tömörsége hiányzik. A következő ilyen ruhadarabot csak finoman kisimogatva kiterítem száradni blokkolás helyett.
A fonal Drops Karisma, aminek a tompa, cirmos türkízesszürke színéért rajongok, az enyhe szúróssága sem zavar, de az lelombozott, hogy alig párórás hordás után már eléggé elkezdett bolyhosodni.

(ez az egy kép van a blokkolt állapotról)